Mai Broadway ajánlónkban visszatérünk a 2010-es évek musicaljeinek világába. A Waitress sok szempontból tipikus korabeli show-nak mondható, mégis tartogat sok meglepő érzelmet, megható és vicces pillanatokat egyaránt, valamint bebizonyítja, hogy nem szabad megítélni egy Broadway darabot a Tony-díjak száma alapján.
Waitress
A Waitress 2016-ban mutatkozott be a közönségnek a Brooks Atkinson Theatre színpadán. A musical teljesen megfeleltethető a 2010-es évek bevált Broadway-sémájának: adott egy film, amely kap egy színpadi adaptációt remek betétdalokkal. Ráadásul a zene a népszerű, amerikai pop-énekesnő, Sara Bareilles fejéből pattant ki, az ő hatásának köszönhetően pedig a színdarab még inkább populárissá vált. Nem először láttunk már olyat a musicalek történetében, hogy a különböző művészeti ágak egymással kölcsönhatásba kerülnek, és egy oda-vissza folyamatban népszerűsítik egymást, vonzzák egymás közönségét. Hasonló volt a helyzet a 2012-es Kinky Boots-al is, amely szintén egy filmadaptáció, valamint a betétdalokat itt is egy pop-énekesnő, Cyndi Lauper szerezte.

Keala Settle, Jessie Mueller és Kimiko Glenn a Waitress-ben (Fotó: Joan Marcus)
A jó musicalek azonban képesek új szintre emelni a már ismert történeteket is a betétdaloknak és a színpadra állításnak köszönhetően. Zenés színdarabok formájában a komolyabb művek könnyen fogyaszthatóvá válnak, a szórakoztató alkotások pedig új kontextust vagy nézőpontot kapnak. A Waitress is egy olyan darab, amely a műfajának köszönhetően sokkal jobban megérinti a közönséget.
„Nem könnyű bevallani, hogy sokszor nem ismerek magamra.”
A Waitress egy hatalmas érzelmi hullámvasút. Nincs hiány nevetésből, humoros karakterekből és szituációkból, és nagyon fontos üzenetet ad tovább, komoly témára hívja fel a figyelmet. Főszereplőnk egy pincérnő, Jenna, aki érzelmeit a pitesütés művészetébe fojtja. A kétségbeesetten robotoló nő rutinos mindennapjai akkor válnak igazán kilátástalanná, amikor megtudja, hogy gyermeket vár a férjétől, aki a kapcsolatukban teljesen elnyomja, sőt bántalmazza őt. Jenna csapdában érzi magát az életében, de úgy dönt, megtartja a gyermekét, benevez egy pitesütő versenyre annak reményében, hogy miután megnyeri a fődíjat, kiszabadulhat a toxikus házasságából. A pincérnő egyre inkább rájön, hogy joga van a boldogsághoz, ám ehhez a felismeréshez közben kialakult viszonya a szülészorvossal, Jimmel is hozzásegíti.

Nick Cordero és Jessie Mueller a Waitress-ben (Fotó: Joan Marcus)
Jenna helyzete egyre nehezebbé válik. Egyetlen stabil pont az életében a sütés marad, amelyet az állandó pite összetevők mantrázása érzékeltet a zenében – „cukor, vaj, liszt.” A pincérnő az őt körülvevő embereket is gyakran úgy látja, mint a süteményit, amelyeknek szintén megvannak a maguk összetevői. Jenna efféle gondolatait a musical során többször is hallhatjuk visszhangozni a kórus által. Jennának végül meg kell tanulnia, hogy soha nem késő változtatni, és ezt a felismerését szeretné átadni a közönségének.
„Megtalálom az élet értelmét a szomorú szemeidben.”
Két dalt emelnék ki külön a musicalből: ez a She Used To Be Mine és a You Matter To Me. Előbbit azért, mert olyan gondolatokat mond ki, amelyekkel mindannyian azonosulni tudunk életünk valamely szakaszában. Jenna a darab során először tud önmagába nézni a dalon keresztül, és számot vetni eddigi életéről, amely legtöbbször arról szólt, hogy sodródott az árral, ezáltal pedig olyan helyzetekben találta magát, ahonnan már látszólag nincs visszaút. A leendő anya egyedül marad kétségeivel és saját magával, aki már nem az az ember, aki régen volt. A You Matter To Me Jim és Jenna duettje véleményem szerint a Broadway történetének egyik leggyönyörűbb szerelmes dala. Ez a gondolat pedig nagyon keserédes, mivel a két karakter nem egy hagyományos, vagy színpadias szerelmi szál részei. Ettől viszont a musical még inkább összetetté és egyedivé válik, hiszen a nyers valóságot ábrázolja ezzel a dallal is.

Drew Gehling és Jessie Mueller a Waitress-ben (Fotó: Joan Marcus)
A Waitress az első musical, amelynek alkotói kizárólag nők. Azonban a készítők szerint a darab nem csak a nőket szólítja meg, hiszen mindenkinek van anyukája, húga vagy lánya. Sara Bareilles ezt a musicalt tartja az egyik legkedvesebb alkotásnak, amely igazán közel áll a szívéhez. Nem meglepő tehát, hogy az énekesnő gyakran maga vett kötényt és lépett Jenna szerepébe nem csak a Broadway-n, de a West End-en is. Sőt a napokban érkezett a bejelentés, miszerint Bareilles visszatér a New York-i színpadra szeretett pincérnője szerepében. A Waitress szereposztásában olyan népszerű Broadway színészek jelentek meg, mint Jessie Mueller, Drew Gehling, a Book of Mormon-ból ismert Gavin Creel, a Newsies eredeti főszereplője, Jeremy Jordan és a Dear Evan Hansen-ben címszerepet is alakító Noah Galvin. A nagy népszerűség ellenére azonban a Waitress egy Tony-díjat sem tudhat magáénak, ám ennek nagyon prózai oka van: a 2016-os átadón az évtized legnagyobb musical sikerével, a Hamiltonnal kellett versenyeznie, amely 11 Tony-t is elvitt a pincérnők orra elől.
A musical nem igényel sem hatalmas díszletet, sem túl nagy színpadot. A karakterekben és a felsorakoztatott pitékben minden ott van, ami igazán számít. A Játékszín közönségéhez kifejezetten illene az előadás, és helyszínnek is tökéletes lenne e hazai teátrum.
Kiemelt kép: Jessie Mueller a Waitress-ben (Fotó: Joan Marcus)