A Broadway deszkáin: The Book of Mormon

Ezen a héten egy picit más vizekre evezünk, és egy olyan musical kerül bemutatásra, amely szókimondásával, obszcén humorával és imádnivaló karaktereivel lett a Broadway és a West End egyik legkeresettebb előadása. A Trey Parker-Matt Stone szerzőpáros a nagy sikerű felnőtt rajzfilmsorozat, a South Park megalkotása után 2011-ben hívta életr a The Book of Mormon című musical paródiát. Az angolszász színházak újranyitását követően a darab New York-ba és Londonba is garantáltan visszatér.

The Book of Mormon

Valószínűleg mindannyian találkoztunk már egy-egy kedves, fiatal mormon misszionáriussal itt hazánkban is. Sokszor eltűnődtem, vajon hogyan kerülnek ide Amerikából, mi a céljuk és vannak-e még máshol is világszerte. A Book of Mormon-ból sok minden kiderül az Utolsó Napi Szentekről, vagyis a mormonokról, azonban aki arra számít, hogy a musical komoly leírást ad magáról a vallásról, csalódni fog. Vagy mégsem! A Book of Mormon nem egy Jézus Krisztus Szupersztár, viszont nem is próbál az lenni. A tragédia helyett itt csakis a nevetésé és a szívmelengető pillanatoké a főszerep. Kedvenc mormon misszionáriusaink nem mindennapi kalandja Afrikában komikus, szatirikus és felemelő, miközben elgondolkodtató üzenetüket is csendesen átadják a közönségének.

A történetünk központi karakterei az ambiciózus Elder Price és az együgyű Elder Cunningham, akik összeférhetetlen párost alkotnak missziójuk során. A tizenkilenc éves Price látszólag elkötelezett vallása iránt, és minden vágya valami elképesztő tett végrehajtása, amivel bizonyíthatja rátermettségét. Azonban a sors jobban próbára teszi képességeit, mint azt valaha gondolta volna. A fiú kétéves misszióját a vágyott Orlando helyett egy ugandai faluban kell töltenie, ahol a helyiek a legkevésbé sem tűnnek befogadónak, ami a vallást illeti. Price-nak hamar rá kell jönnie: „Afrika egyáltalán nem olyan, mint az Oroszlánkirály.” Ha mindez nem lenne elég, Price Elder Cunningham-et kapja társának, aki nem éppen a legideálisabb mormon növendék. A páros missziója azonban elkezdődik, és ha a zord afrikai körülmények között szeretnének érvényesülni, meg kell tanulniuk az érzéseiket egyszerűen kikapcsolni, mint egy olvasólámpát.

Habár a musical sokszor kiparodizálja a vallást, és abszurd karaktereivel kisarkítja annak szabályait, mégsem válik sértővé senki számára. A Book of Mormon célja ugyanis nem a gúnyolódás. A darab arra szeretné ráébreszteni a nézőket, hogy a vallás lényege nem a történetek valódisága vagy az elköteleződés. Ha az embereknek a hit reményt és boldogságot ad, akkor nem számít semmi más. A musical a mormonokkal együtt nevet, nem pedig rajtuk, ami fontos különbség. Matt Stone ezt így jellemezte az alkotását: „A Book of Mormon egy ateista szerelmeslevele a valláshoz.”

A Book of Mormon azonban nem csak a vallást, hanem saját műfaját és kiparodizálja. A humoros jelenetek sokszor a tipikus musical-elemek eltúlzásából erednek. A darab struktúráját leginkább úgy lehet jellemezni, mintha a szerzők elolvasták volna a nem létező „hogyan írjunk musicalt?” című kézikönyvet, és a jellegzetes műfaji elemeket mind beledobálták volna egy nagy fazékba, persze minden hozzávalóból dupla annyit felhasználva, biztos, ami biztos. Ebből a receptből nem maradhatnak ki olyan klisés dolgok, mint a színház a színházban, a „csúnya főgonosz”, a monumentális táncbetétek (lehetőség szerint sztepp), az első felvonás epikus zárása, az előre utalások tömkelege és persze a musical-főhős legmeghatározóbb lelki önkifejezése, az „I want song”. A Book of Mormon-ban ez mind megvan, azonban mégsem lesz belőle egy Nyomorultak, hiszen míg ez előbbi komplex főszereplői a szabadság és a szerelem nemes érzéseiért küzdenek, miközben szembenéznek hibáikkal, amelyek akár emberéleteket is követelnek, Elder Price csupán Orlandóba szeretne eljutni (ezt a vágyát fejezi ki „I want song”-jában), legnagyobb bűne pedig az, hogy öt évesen titokban megevett egy fánkot, majd a szörnyű bűntettét az öccsére kente.

A musical paródia akkor teljesedik ki igazán, amikor az I Believe című betétdal a klasszikus Rodgers-Hammerstein hangzásvilágot idézi meg. Azaz nem megidézi, sokkal inkább leplezetlen pofátlansággal A muzsika hangja szövegét és dallamát ülteti át egy abszurd szituációba. A kicsit sem megszokott musical karakterek létezése a műfaj szigorú keretei között zseniális. A klisés eszközökkel a szerzőknek sikerül egyedit alkotni. Habár Price-é a főhős titulus, Cunningham pedig csak sidekick, ez nem jelenti azt, hogy utóbbi nem rabolhatja el a show-t…

A produkció végtelen népszerűségét bizonyítja, hogy már tíz éve hoz vidámságot a Broadway-színházak életébe, több mint háromezer lejátszott előadással az Eugene O’Neill Theatre színpadán. A produkció 2011-ben összesen kilenc Tony-díjat és egy Grammy-t is bezsebelt. Az eredeti misszió társakat két legendás színész, Andrew Rannells és Josh Gad játszotta. Rajtuk kívül olyan nagy nevek is magukra ölthették a fehér inget, mint Ben Platt, Rory O’Malley, Gavin Creel, azonban a legkiemelkedőbb Elder Price mindenképpen Nic Rouleau. A fiatal színész Rannells beugrójaként kezdte mormon pályafutását, majd Chicago-ban sikerült igazán rátalálnia a karakterre. Rouleau Price-a bejárta Amerikát és a West Endet, majd a Broadway-re visszatérve boldogította a nézőket, mormon karrierje során 17 különböző Cunningham oldalán. Rouleau egészen elképesztő számokat produkált nem csak a Book of Mormon, hanem a Broadway történetében is. A színész hat és fél évig játszotta a nagyravágyó misszionárius szerepét, ami összesen több mint 2500 előadást jelent. „Minden estében próbálok valami újat találni. Leginkább a közönség tesz egyedivé minden előadást. Már az első csengetésnél lehet érezni a jeleket a tömegből, amikből aztán lehet építkezni.” – mondta Nic Rouleau az előadásokról. Összehasonlításképpen, egy Broadway színész (főleg, ha főszerepet alakít) általában kettő évig csinál egy produkciót, a 2500 előadást a legtöbb darab el sem éri.

A Book of Mormon-t nem csak angol nyelven játszották története során. 2017-ben a darabot Norvégiában és Svédországban is láthatta a közönség. Azt gondolom, Magyarországon is lenne helye a musicalnek, amely saját műfaján belül egy új nézőpontot képvisel. Szerintem a József Attila Színház tökéletes helyszínt tudna biztosítani a két mormon misszionárius nem mindennapi kalandjának.

Kiemelt kép: Andrew Rannells a Book of Mormon-ban (Fotó: Joan Marcus)