A Broadway deszkáin: Next To Normal

A sorozatban bemutatott Broadway musicalek kivétel nélkül a zenésszínház olyan darabjai, amelyek rácáfolnak a műfajt érő negatív sztereotípiákra. A következő előadás sem kivétel ez alól: a Next To Normal kibővíti a musicalek által feldolgozható témák körét, és igazán merész vizekre evez.

Next To Normal

Egy átlagos nap a tökéletes kertvárosi család életében, ahol persze az átlagos problémák is jelen vannak: Diana-nak és Dan-nek nem könnyű összetartania a családot, hiszen két tizenéves gyerekük, a szemtelen Gabe és a maximalista Natalie nem is különbözhetne jobban egymástól. Habár a furcsa kompánia mindennapjaiba egy késő hajnali órában kapcsolódunk be, látszólag már mindenki ébren van. Diana álmatlanul a fiát várja haza, Natalie testvérével ellentétben otthon görcsösen tanul még most is. Ahogy a reggeli rutin elkezdődik, csak sejthetjük, hogy valami nincs rendben. Egy tökéletes család, akiket egy kávé és egy ima tart egyben.

Brian Yorkey és Tom Kitt közös rockmusicaljét 2009-ben mutatták be először a Broadway-n a Booth Theatre-ben. A kritikusokat és a nézőket már a kezdetektől megdöbbentette a darab bátorsága, hogy olyan témával mer foglalkozni, amely egyáltalán nem megszokott a Broadway életvidám és játékos musicaljei között. A karakterek valós problémákkal küzdenek, amelyeket a zene kaotikus erőteljessége is folyamatosan alátámaszt. A cselekmény három szinten játszódik, amelyek szimbolikusan megfeleltethetőek az elképzelt (legfelső szint), a szem előtti (középső szint) és a kimondott (földszint) dolgoknak. Amellett, hogy jelentősége van annak, hogy melyik karakter éppen melyik szinten bukkan fel, a fények és az egyes jelenetekben domináló színek is jelképesek a darab során.

„Minden tökéletes, semmi sem valós.” A Next To Normal a családanya, Diana karakterén keresztül tár fel olyan mentális betegségeket, mint a bipoláris zavarok, a depresszió és az öngyilkosság, illetve számba veszi a tünetek hatásait a betegségben szenvedő körül élőkre. Az érzelmi hullámvasút, amelyen a kezdetben stabil Diana keresztül megy az előadás során, hamar elindul lefelé egy meredek pályán, amikor a nő fia tanácsára leáll a gyógyszerekkel, amelyek kordában tartják és elzsibbasztják az érzelmeit. Ahogy a nő által megismerjük a család többi tagját, felszínre kerülnek az ő problémáik is: Dan kétségbeesett küzdelme a felesége kezeléséért és a család összetartásáért, Natalie szorongásai és önbizalomhiánya. Látszólag a fiú az egyetlen a családban, akire Diana igazán támaszkodhat, azonban vele is van egy probléma.

(A következő sorok spoilert tartalmaznak az előadásból!)

Az átalunk látott Gabe alakja csupán Diana emlékeinek és gyászának a megtestesítője. A fiú valójában már több mint tizenhat éve, még csecsemőként meghalt. Azonban ez nem azt jelenti, hogy kevésbé része a családnak, mint a többiek. Gabe hiánya, amely paradox módon a fiú lehetetlen jelenlétében testesül meg, nagy hatással van mindenki életére. Natalie, aki, habár a tragédiát közvetlenül nem élte át, érzi, hogy bátyjának csak az árnyéka. A szuperfiú mellett ő csak egy láthatatlan lány marad az anyja szemében. Annak ellenére, hogy csak Natalie van életben a két gyerek közül a valóságban, a lány bátyja emlékét sokkal élőbbnek érzékeli, mint saját létezését. A legnagyobb áldozata a tragikus eseményeknek talán Dan, aki szintén átélte fia halálát, azonban érzelmeit nem mutathatja ki, hiszen támogatnia kell a feleségét, akit mindennél jobban szeret. „Ki az őrült? A nő a pszichológusnál vagy a férj, aki a kocsiban vár?” Amikor Diana szembesül azzal, hogy fia már nem él, a tévképzet egyre nyughatatlanabbá válik, miközben próbálja bebizonyítani a valóság ellenkezőjét, ezzel teljesen összezavarva a gyászoló anyát.

„Mi van akkor, ha ez a vágás, égés, törés sosem az agyamban vagy a véremben, hanem a lelkemben volt?” A Next To Normal nem az alapvetően tabu témák feldolgozása miatt lesz bátor előadás. Mentális problémák már korábban is előfordultak a színházi karakterek történetében. A Next To Normal ennél azonban sokkal továbbmegy, hiszen felteszi a kérdést: „Mi a rosszabb? A tünet vagy a gyógyulás?” A második felvonásban szemtanúi lehetünk Diana kínzó küzdelmének a betegséggel az orvostudomány rendelkezésére álló módszerei és gyógymódjai segítségével. A bipoláris zavarok és a skizofrénia talán el is múlik a kezelésekkel, amelyek során az emlékek nagy része kitörlődik, de a nő problémái sokkal mélyebben vetettek gyökeret. A mentális betegségek a gyász szövődményei, amelyet Diana csak annak megfelelő feldolgozásával szüntethet meg. Ameddig nem szembesülnek az emlékével a megfelelő módon, Gabe újra és újra visszatér, és felteszi a kérdést anyjának: emlékek hiányában vajon a gyász eltűnik vagy csupán egy űr keletkezik a kivágott „rákos sejt” helyén?

A kivételes musical 2010-ben Pulitzer-díjat kapott, valamint tizenegy jelölésből hármat Tony-díjra váltott a 2009-es gálán, köztük a legjobb női főszereplőnek járó elismerést is, Alice Ripley személyében. A színésznő lélegzetelállítóan játszotta a Broadway egyik legösszetettebb karakterét éveken keresztül. „Színészként nem tudok eljátszani érzelmeket. Egy cselekvést játszok el, de meg kell értenem, milyen érzelmei vannak közben a karakternek és nekem, és hogy ez a kettő mennyiben különbözik. Fontos, hogy ne ítélkezzünk a karakterünk felett, csak így láthatjuk a világot az ő szemén keresztül. Amikor Diana-t játszottam, nem hittem azt, hogy őrült, mert maga Diana tudta, hogy nem őrült. Csupán egy fájdalmat élt át, amelyet senki más nem érthetett meg.” – mondta karakteréről Ripley.

A Next To Normal egy olyan mély lelki utazásra invitálja a közönséget és a színészeket egyaránt, amellyel a hétköznapokban alapvetően nem szembesülnénk. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a feldolgozott problémák kevésbé fontosak. Sőt, habár a cselekmény egy extrém helyzetet mutat be, a megjelenő érzelmeket, mint a gyászt vagy az önbizalomhiányt gyakran megtapasztaljuk. Ezek megértésében segíthetne a darab a magyar közönségnek is. Szükség van arra, hogy a komoly témákkal foglalkozó színművek is utat találjanak hozzánk. Már olyan Next To Normal adaptációk is születtek, amelyek kisebb térbe helyezték az eseményeket, azonban az eredeti produkció díszletéhez a Vígszínház nagyszínpada lenne a legmegfelelőbb helyszín a magyar színházak közül.

Kiemelt kép: Aaron Tveit a Next To Normal-ban (Fotó: Pinterest)