A Broadway deszkáin: Moulin Rouge! The Musical

A heti Broadway ajánló a New York-i színháznegyed egy aktuális és lenyűgöző darabjával tér vissza. Ez alkalommal a Tony-díjra jelölt Moulin Rouge! című musical kerül terítékre, amely a cikksorozatban bemutatott első jukebox musical.

Mielőtt rátérnék magára az előadásra, érdemes pár szót szólni magáról a műfajról. Jukebox musicalnek azokat a zenés darabokat nevezzük, amelyek nem eredeti betétdalokat használnak fel, hanem nagyrészt populáris előadók már meglévő dalait helyezik kontextusba, ezáltal egy cselekményt létrehozva. A jukebox műfaj, habár nem egy új jelenség a musicalek között, mégis csak a 21. században teljesedett ki igazán, amikor a Broadway azzal a stratégiával próbálta a fiatalokat bevonzani a színházba, hogy a közkedvelt zenészeket állítja színpadra. 2020 az első olyan év a Tony-díjak történetében, amikor a jelöltek csakis ebből a műfajból kerültek ki.

Moulin Rouge! The musical

Mára a jukebox musicalek nem számítanak újdonságnak, azonban a Moulin Rouge! különleges a saját műfajában. A bohém és szabadszellemű karaktereket megidézve a felhasznált dalok sokfélék, olykor kaotikusak, mégis tökéletes harmóniában állnak egymással, egy logikusan felépített narratívát alkotva. Ezt kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy lejátszási listát hallgatva, amelyen, habár random dalok követik egymást a lehető legkülönbözőbb előadóktól, mégis megjelenik előttünk egy történet, amit a zene hangulata és a szöveg idéz elő. A Moulin Rouge! ennek a korlátlan fantáziavilágnak a professzionális kivitelezése. A musical zseniálisan összeállított betétdalait Justin Levine hozta létre 71 különböző populáris zeneszám felhasználásával. A zeneszerző szerint az előadás tulajdonképpen az elmúlt száz év legnagyobb slágereit foglalja össze egy magával ragadó történetben. Ezek közül persze olyan számokat is hallhatunk, amelyek az eredeti Moulin Rouge-ban már korábban is felcsendültek, viszont az új soundtrack új dalokkal is bővült. Többek között olyan ismert popsztárok sorait hallhatjuk, mint Sia, Adele, Lady Gaga vagy Katy Perry.

„Szabadság! Szépség! Igazság! Szerelem!”

A Broadway musical alapjául Baz Luhrmann azonos című filmje szolgált, amely 2001-ben vált világhírűvé Ewan McGregor és Nicole Kidman főszereplésével. A történet az 1800-as évek végén a népszerű párizsi szórakozóhely, a Moulin Rouge bohém társaságát tárja a közönség elé. Ide érkezik az angol költő és zenész, Christian, akit rögtön rabul ejt a Vörös Malom „gyémántja”, Satine. A fiatal művész mindent megtesz azért, hogy a reménytelen szerelem beteljesülhessen. Ez az egyszerű, már-már klisés történet hamar elnyerte a Broadway rajongók csodálatát a semmihez nem hasonlítható látványvilágával, és persze az ismerős zenékkel.

Habár az Al Hirschfeld Theatre-ben színpadra állított monumentális produkció egy filmadaptáció, mégis sok mindenben különbözik Luhrmann alkotásától. A rendező, Alex Timbers szerint Luhrmann szabad kezet adott a stábnak, és nem ragaszkodott ahhoz, hogy a színdarab hű maradjon a filmhez. Az egyetlen kritérium az volt, hogy egy magával ragadó show készüljön, ennek az elvárásnak pedig maradéktalanul eleget tesz a produkció. A díszlet, a koreográfia, a zene és a színészek – a rendező szavaival élve – egységes és fegyelmezett közreműködése totális színházat hoznak létre. „Mindenki együtt dolgozik, hogy létrejöjjön ez a lázálom.” A film szabad újragondolása megadta a lehetőséget a két szerelmest alakító színész, Aaron Tveit és Karen Olivo számára, hogy önmagukból merítve saját karaktert alkossanak a színpadon. Mind a két alakítás Tony-jelölést érdemelt, sőt egyes kritikusok szerint Aaron Tveit úgy játssza Christian hősszerelmes karakterét, mintha erre született volna. Egyedüli jelöltként valószínűsíthető, hogy Tveit meg is kapja élete első Tony-díját.

A Moulin Rouge debütálása a színpadon csak idő kérdése volt, hiszen egyrészt a zenés film a Broadway-közösség egyik legkedveltebb alkotása volt, másrészt pedig a történet és a zenei alapanyag szinte garantálja a kasszasikert. Azonban az adaptálásra csak 2019-ben került sor, és a vírushelyzet miatt eddig összesen alig élt meg kétszáznál több előadást. A kritikusok nagyjából egyetértettek abban, hogy habár a Moulin Rouge! nem közelíti meg a legtöbb eredeti Broadway musical mélységét, egy izgalmas, szórakoztató és látványos show-t kapunk, és erre a műfajra is szükség van. Nem is beszélve arról, hogy az ilyen populáris alkotások nyitnak a jövő közönsége felé, ami kulcsfontosságú ahhoz, hogy a Broadway musicalek továbbra is fenntartsák népszerűségüket.

Azt gondolom, a magyar közönség körében is közkedvelt és nagy sikerű előadás lehetne a Moulin Rouge! musical, hiszen a film, ezáltal pedig a történet hazánkban is ismert, és könnyen becsalogatná a közönséget a színházba. A jukebox musicalek eddig amúgy sem terjedtek el igazán itthon, ami nem feltétlenül hiányosság, hiszen magam is jobban szeretem az eredeti, kreatív musicaleket. Azonban a Moulin Rouge! kiemelkedik ebből a műfajból, és képes ízlésesen ötvözni a populáris zene koncerthangulatát a színház csodájával. Mivel egy olyan show-ról beszélünk, amelynek szüksége van egy monumentális díszletre, ezért leginkább a Madách Színházban tudom elképzelni azt, hogy megelevenedik Christian és Satine romantikus és megható története.

Mivel a legutóbbi Tony-díjátadóra még nem került sor, ezért a szokásos előadásrészlet helyett a Come What May című betétdal ad egy kis ízelítőt, hogy milyen a musical hangulata, valamint ebből a videóból egyértelmű lesz az is, hogy Aaron Tveit miért lenne érdemes idén a Broadway legnagyobb elismerésére.

Kiemelt kép: Moulin Rouge! The Musical (Fotó: Joseph Marzullo)