Április 4-én és 5-én formabontó felolvasószínházzal várja az érdeklődőket a Bethlen Téri Színház:  a Budapesti Brazil Nagykövetség és a Forte Társulat együttműködésében a brazil kortárs próza legnagyobbjait mutatják be a nézőknek. A két estén mintegy három művet ismerhetünk meg, az előadások előtt és után szakértők beszélgetnek a kortás brazil irodalomról.

Silvia Gomez 2008-ban az Öt perccel vihar előtt az ég című színművével a kortárs brazil dramaturgia egyik legeredetibb hangjaként mutatkozott be. Egy fojtogató családi közegben, a patológia témakörének feltárásával a darab a dramaturgia határait feszegeti. Luís Fernando Ramos, a Folha de São Paulo újság kritikusa szerint „a szöveg a drámai szituációkról való lemondás nélkül és a megszokott sémákat követve működteti az előadást, amely a felgyorsult beszéd és a felfokozott emberi hangok szembeállítására épül.” A szereplőket Földeáki Nóra, Enyedi Éva és Keszég László kelti életre, utóbbi az előadás rendezője is egyben.

Newton Moreno Ocsmányság című művével az északkeleti brazil vidék univerzumában merülhetünk el. A szöveg szakít a dráma formai kánonjával és a feltétel nélküli szeretet, a tudatlanság és az előítéletek narratíváját mutatja be. A dráma 2004-ben elnyerte a brazil színház legjelentősebb díját, a Shell-díjat a legjobb szöveg kategóriában, és azóta is rendszeresen műsorra tűzik Brazíliában. Később külföldön is sikert aratott, a Santiago de Chile-i El Mercurio újságban megjelent kritika szerint „szépségében és kifejezésében egyszerű, de mégis erőteljes színházi poétikát képviselve az Ocsmányság azt az ősi időt idézi meg, amikor a mesemondó a klán előtt saját történetein keresztül magyarázza el az univerzumot és szabályozza a közössége kulturális viszonyait.” A két szereplős drámában Enyedi Éva és Földeáki Nóra lép színpadra, a rendező Horváth Csaba.

Pallag Márton és Fehér László (Fotó: Forte Társulat)

Plínio Marcos Két elveszett ember egy mocskos éjszakában című darabjával forradalmasította a brazil dramaturgiát, ahogyan színre vitte a kirekesztettség és a marginális lét témáit. A szerző szövegeiben az utcák és sikátorok nyelvezete teljes, nyers valóságában ölt testet és árasztja el a színpadot, arra kényszerítve Brazíliát, hogy szembenézzen saját rögvalóságával. A darabot először 1966-ban mutatták be, ez egyben Marcos legtöbbször játszott műve, amelyből 2002-ben filmadaptáció is készült. Sábato Magaldi, a 20. századi brazil színház egyik kiemelkedő kritikusa szerint Marcos párbeszédei „valóságos érszorítóként működnek, amelyek a tragikus végkifejletre kényszerítik a helyzetet”. Az előadásban Fehér Lászlót és Pallag Mártont láthatjuk, akiket Horváth Csaba instruált.

A szövegkönyveket Bense Mónika ültette át magyar nyelvre. A felolvasószínház előtt Aimar Labaki brazil dramaturg, rendező, színikritikus és színházi fesztiválok kurátora portugál nyelvű rövid ismertetőt tart a brazil színházról, magyar tolmácsolással. A felolvasás után a meghívott szakértő a közönséggel is beszélget, Urbán Bálint, az ELTE BTK Portugál Nyelvi és Irodalmi tanszéke tanárának moderálásával.

Kiemelt kép: Keszég László (Fotó: Hirling Bálint)