„A Barangoló alprogram számomra megkoronázása az elmúlt évek munkájának” – interjú Resetár Dániellel

Fiatal kora ellenére komoly szakmai múlt van mögötte, ráadásul nemcsak a színpadon, a drámapedagógiában is hihetetlenül aktív, de az I. Versnagykövet választás is a nevéhez fűződik. A Déryné Program kapcsán beszélgettünk Resetár Dániellel, aki a Barangoló alprogramnak nemcsak vezetője, mentora is.

Volt a családodban művész, akitől kedvet kaptál a szerepléshez?

Nem, a családból legfeljebb a szobafestő-mázoló nagybátyámat tekinthetjük egyfajta művésznek. (nevet) De komolyra fordítva a szót, az első, illetve eddig az egyetlen alkotó vagyok a családunkban. Teljes mértékben belőlem származik a szereplési vágy, nem volt a közvetlen környezetemben ilyen példakép vagy minta.

Hány éves voltál, amikor egyértelmű lett, hogy a színészi pályát választod?

Gyakorlatilag ez még a mai napig sem dőlt el teljes mértékben, hiszen jelenleg sem színészként dolgozok főállásban. Ezt az irányt azonban, hogy biztosan nem magasépítész, vagy építőmérnök leszek, a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskolában eltöltött második év élményei határozták meg. Abban az évben, 2009-ben egyrészről a tanáraim: Gyevi-Bíró Eszter, Honti György és Zuti Krisztián alkotói tevékenységének hatása, másrészről az Egyetemi Színpad életben tartása folyamán olyan erőteljes impulzusok értek, amelyek egyértelműen a színészi pálya felé vezettek. Ezek az alapok a hivatásomhoz való hozzáállásomban ma is felismerhetőek. Az alkotói vénámról a művésztanáraim, a szervezői és tervezői vénámról pedig az Egyetemi Színpad gondoskodott.

A MASZK Egyesület elnöke vagy, drámapedagógus, a József Attila Színházban játszol, és a Barangoló alprogram vezetője vagy. Melyik áll az első helyen az életedben?

A megbízatásom a Déryné Barangoló alprogramjában teljes értékű embert kíván; én magam nem is igazán „főállás”-ként tekintek rá, hanem a hivatásomnak, személyes küldetésemnek élem meg. Amikor az igazgató úr, Kis Domonkos Márk egy évvel ezelőtt megkeresett, legalább egy hétig tartott mire sikerült realizálnom egyáltalán a program súlyát és kiterjedt voltát. Amikor azonban felfogtam a projekt terv lényegét, azonnal tudtam, hogy sok más tevékenységről le kell mondanom, hogy a szüleim, a saját és a felém támasztott elvárásoknak meg tudjak felelni. A színpadi szerepeim közül a főszerepeket kellett elhagynom, két évig játszottam Tartuffe szerepét, Mercutiot pedig 12 éven át több mint 700-szor alakítottam. Továbbá a drámapedagógiai feladataimtól is meg kellett válnom.

Nem fognak ezek a szerepek hiányozni?

Két nagyon kedves szerepemet a József Attila Színházban, a Vesztegzár a Grand Hotelben és a Magas (szőke) barna férfi felemás… című előadásokban a mai napig játszom. Nemcsák Károlytól két évvel ezelőtt hatalmas bizalmat kaptam, nem lehetek hálátlan. Bízom benne, hogy számol velem továbbra is a József Attila Színház vezetése, imádom a kisebb szerepeket, szeretek a hab lenni a tortán. Ez így teljesen összeegyeztethető a Déryné Programmal, nem mellesleg a két intézmény egy kerületben található. A nyár és az ősz folyamán pedig egy főszerepet kaptam a Halál népbiztosa című dokumentum-játékfilmben, amit természetesen örömmel vállaltam. A közösségfejlesztési tevékenységemnek sem tudtam teljesen hátat fordítani, a MASZK Egyesületnek továbbra is az elnöke maradtam, egyrészt nyilván azért, mert egy csodás stáb alakult ki az elmúlt években az élükön Bitó Péter alelnökömmel és barátommal, másrészt mert rengeteget köszönhetek Martonvásárnak, és semmiképp sem tudtam volna magára hagyni a színjátszó közösséget. De már merőben más feladatokat látok el az egyesület életében, mint a Déryné Program előtt.

Szabadúszóként dolgoztál színészként évekig, ez tudatos döntés volt, vagy véletlenül alakult így?

Tagadhatatlan, hogy volt olyan időszak az életemben, amikor örömmel játszottam volna egy társulat állandó tagjaként. Ez ma részben teljesül vendégművészként a József Attila Színházban. Viszont a pályám elején még egyáltalán nem tudatosan hoztam meg ezt a döntést. Azonban nagyon hamar megtaláltam a vonzerőt a szabadúszásban, nagyon tetszett, hogy alkalmam adódott elsajátítani olyan új készségeket is, amelyek új kapukat nyitottak ki előttem. Jó helyen és jó időben tudtam hozzájárulni az Egyetemi színpad megmentéséhez és a megfelelő pillanatban találkoztam Bitó Péter barátommal, akinek azt a szabadságot és nyitottságot köszönhetem, aminek a gyermeke a MASZK Egyesület. Megtanultam figyelni a környezetemre, benne a jelekre, észrevenni a lehetőségeket és megragadni őket. Célkitűzésemet, a kultúra megfelelő minőségű közvetítésének lehetőségét szabadúszóként és a Déryné Program Barangoló alprogram vezetőjeként egyaránt alkalmam nyílik megteremteni.

A vidéki városoknak, kistelepüléseknek óriási lehetőség a Déryné Program. Vidékiként érzed ennek jelentőségét?

Igen, sőt vidékiként személyesen is tapasztalom azt a hiányt, amit a program pótolni hivatott; éppen tavaly karácsonykor kérdeztem a keresztgyerekeimet, hogy milyen előadásokat láttak színházban, és sajnos azt a választ kaptam, hogy ők bizony egyáltalán nem is voltak színház közelében. Ezeket a hiányosságokat a Déryné Program Országjárás és Vándorszínház alprogramjainak előadási nagy részben meg tudják oldani. A saját alprogramomon belül is az a benyomás ér, hogy a jelentkezőim között több a vidéki csoport. A jelentkezések aránya is tükrözi ezt: 60%-ban vidékről és 40%-ban Budapestről regisztráltak az alkotók. Már most izgalmasan hangzik egy Barangolós fesztivál lehetősége, ahová Békéscsabáról, Pécsről, Budapestről és Százhalombattáról érkeznek majd előadóművészek, akik a dokumentarista drámától egészen a táncelőadásig egy elég széles palettáját lesznek képesek bemutatni annak, hogy mire is volt képes a Barangoló alprogram.

Mekkora az igény a programra?

Én az összes jelentkezővel személyes tartom a kapcsolatot, így el tudom mondani, hogy az alkotói oldalon nagyon jó szívvel és bizalommal fogadták a programot, ami természetesen nagy örömömre szolgál. A Barangoló fiatal művészeknek próbál lehetőséget biztosítani előadásterveik megvalósításához. A vírushelyzetből adódó bizonytalanságok mellett is 57 csapat adott be jelentkezést; azt hiszem így elmondhatom, hogy erőteljes az érdeklődés a program és a programra való regisztráció iránt. Továbbra is arra bíztatok minden fiatal alkotót, társulatot, hogy a sajnálatos pandémia miatti leállás alatt írják ki magukból a gondolataikat és elképzeléseiket, és tervezzék meg előre, hogy milyen előadásokkal készülnek a 2021-es évre. A Barangoló alprogram folyamatosan várja a jelentkezéseket, a szakmai bizottság és a mentorok a következő évben három alkalommal fognak értékelni és döntést hozni a produkciókról. A most megnyíló Déryné Központ igény szerint a bekerült csapatoknak már próbahelyszínt is tud biztosítani. Az előttünk álló elbírálási szakaszok időpontjai:

2021. január 31.

2021. április 30.

2021. szeptember 30.

Rengeteg mindennel foglalkoztál eddig, van-e, s ha igen melyik feladat vagy előadás, amelyet a legfontosabbnak tartasz az életedben?

Egyetlen előadást sem lehet a legfontosabbként kiemelni. Valamiben mindegyik emlékezetes, vagy egyedi. Inkább a feladataim azok, amik kulcsfontosságú szerepet töltenek be az életemben, az előadásokon túl ezek töltik ki a mindennapjaimat, és lefoglalják az agyam tervezési kapacitásait. A két legfontosabb megbízatásom az életben a drámapedagógia fontosságának a hangsúlyozása és fejlesztése, valamint a Déryné Program küldetésén belül is a Barangoló alprogram vezetése és folyamatos javítása, tökéletesítése. A drámajáték-vezetői munkám során célzottan a 14-18 éves, kifejezetten problémás korosztályra fordítottam különös figyelmet, ők a kedvenc generációm, mondhatni kutatási fókuszom, így már tíz éve követem a korcsoport állandó változásait. Kimondottan szerencsés vagyok, hogy itt a Barangoló alprogramban elkészülő előadásoknak is éppen ugyanez a korosztály a célcsoportja. Számomra az, hogy Kis Domonkos Márk lehetőséget biztosított a Barangoló alprogram felépítésére, a megkoronázása az elmúlt évek munkájának. Hozzá kell tennem, hogy a program előtti évek sem lehettek volna sikeresek egy fantasztikusan fejlődő stáb nélkül, akik a MASZK-ban továbbra is velem tartanak.

Kiemelt kép: Resetár Dániel (fotó: Gádoros Márk)