Születésének 100. évfordulója alkalmából Mensáros Lászlóra emlékezik az Örkény Színház a január 24-én látható Mensáros XX. százada című előadással, amelynek első részében a színész előadóestjének szövege hangzik el, a folytatásban pedig barátok, pályatársak és követők idézik meg a művész alakját.
Kevés olyan színművész volt a magyar színháztörténetben, akinek hatása ennyire mélyen és tartósan formálta volna a következő nemzedékek gondolkodását, játékstílusát és szakmai-erkölcsi önképét. Bálint András ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy “valamiképpen mind az ő köpönyegéből bújtunk ki“. Mensáros a XX. század második felének meghatározó színpadi személyiségei közé tartozott: nagy egyéniség, minden bonyolult, olykor ellentmondásos tulajdonságával együtt. Szerepeiben egyszerre volt könyörtelenül pontos és mélyen emberi, intellektuálisan fegyelmezett és elementárisan szenvedélyes. Alakításai nem pusztán egy korszak lenyomatai, hanem ma is érvényes kérdésfelvetések az emberről, a hatalomról, a felelősségről és a szabadságról. Művészete máig élő viszonyítási pont: etalon, amelyhez generációk mérik magukat.
A művész születésének századik évfordulója alkalmából az Örkény Színház olyan emlékező esttel tiszteleg előtte, amely nem nosztalgikus visszatekintés, hanem eleven, jelen idejű találkozás egy kiemelkedő életművel. Az est első részében Mensáros László előadóestjének szövege hangzik el, a felolvasást követő beszélgetés pedig a személyes emlékezés és a szakmai reflexió terepe: barátok, pályatársak és követők beszélgetnek a színművészről és munkásságáról. Az előadást Mácsai Pál és Kolos István szerkeszti (utóbbi rendezi is), a szöveget Bálint András, Für Anikó, Gálffi László, Jordán Tamás és Mácsai Pál olvassa fel. Az ezt követő beszélgetést, amelynek meghívott vendégei Szakonyi Károly és Mensáros Péter, Gajdó Tamás színháztörténész vezeti.
Kiemelt kép: Mensáros László 1965-ben (Fotó/Forrás: Fortepan)
