Mint ahogy azt az évek alatt már megszokhattátok, november 15-én mindig az én cikkem nyitja a szülinapi hetünket – leírni is döbbenetes –, most már nyolcadik alkalommal. Kivételesen az utolsó pillanatra hagytam a megírását, aminek egyrészt az az oka, hogy a kollégák ne tudják előre elolvasni (tudom ám, hogy nem bírjátok ki és belekattintotok…), másrészt szerettem volna, hogy a hajnali nyugalomban tudjam átgondolni még egyszer az elmúlt évet. Szóval, odakint tök sötét van, éppen most lett vége a Lakers-Pelicans meccsnek (nyertünk!!!), én pedig magamra engedem azt az érzelgősséget, ami az egész hetet áthatja majd…

Írtam már mérföldkövekről, írtam már a kapcsolódásokról, a mi belső közösségünkről, a motivációinkról, a szakma aktuális helyzetéről. Most egy kicsit arról szeretnék fogalmazni, hogy ez az év mit adott nekem személyesen.

Idén éreztem először azt, hogy nem kell mindenhol nekem személyesen ott lennem, mert a kollégák hibátlanul ellátják a rájuk bízott feladatokat akkor is, ha mondjuk 5 napra kicsekkolok. Idén van először az, hogy minden műfajnak megvan a maga gazdája, amin belül rengeteg saját ötletet hoznak a kollégák, tehát nem csak az én kreatív energiáimra van bízva az adott rovat frissessége. Ez az év az első, hogy a tervezőbe már nem csak én teszek be cikkeket, hanem ha látnak valahol egy hézagot, akkor azt a kollégák maguktól kitöltik. Ezt Jani nevében is mondhatom azt hiszem, ez az első olyan év, amikor nem mantrázzuk egymás között, hogy kell még egy ember… Szóval, én ebben az évben szabadságot kaptam, legfőképp a többiektől.

Ez nem azt jelenti, hogy rájuk hagyok mindent, még mindig nem megy úgy ki anyag, hogy azt én ne olvasnám el (bizony srácok, utólag is csekkolok ám mindent, ha véletlen a megjelenés előtt másnak jut csak rá ideje…), a partnerek is engem szólítanak meg, és az adminisztráció is hozzám tartozik, de már nincs az a nyomás rajtam, hogy a Deszka minden egyes szegmensét nekem kell kézben tartanom. És ez annak köszönhető, hogy a sokat emlegetett fal a hátam mögött, a csodálatos kollégáim mind megtalálták a helyüket a működésünkben, a közösen hozott szabályok mentén, továbbgondolva az általam megálmodott célokat.

Fantasztikus látni, hogy saját rovatokat indítanak, nem tudom elmondani mekkora büszkeség volt az első olyan könyves vagy zenei interjú, ami túlmutatott a magyar alkotókon, vagy éppen rámenni az instánkra, ami újra aktív és péntekenként meghallgatni a Spotify csatornánkon a POPzajlás új dalait. Nagyon sokat kapok most a csapattól, és nem csak szakmailag. Mert akkor is ott vannak, amikor fel kell költöztetni a 3. emeletre (ami igazából a 6., de ki számolja…), vagy amikor hívom őket kajálni (mert még mindig nem tudom kicsibe főzni a borscsot vagy a lecsót…), amikor fel kell szerelni a lámpákat a konyhámba (úgy, hogy persze egy csavarhúzóm sincs…) vagy amikor szükségem van egy panaszestre (már a Fehér gyűrűben is jár nekünk az extra kedvezmény és a Terezába is foglalás nélkül járkálunk egy ideje…). Mindig itt vannak körülöttem, mindig éreztetik velem, hogy nem tudok annyira fura lenni, hogy ne szeressenek és ne tiszteljenek. És ez az az év, amikor én ezt mindenfajta zavartság vagy szabódás nélkül elfogadom tőlük.

Szóval srácok, köszönöm a szabadságot, a csendes reggeleket, amikor az ágyban még egy órát olvashatok cikkjavítás helyett, a szabad estéket, amikor kiteszitek a 20-as anyagot, vagy azokat a felszabaduló órákat, amikor elmehetek tiszteletbeli tagunkkal, Orsival Perec megáldására, mert ti részt vesztek a nagyon fontos sajtóeseményen helyettem és írtok is róla. Hálás vagyok minden percért, amit ebben az évben kaptam tőletek – magamra.

Azt is megszokhattátok már, hogy nincs születésnap közös projekt nélkül, természetesen idén is adtam feladatot a többieknek: azt kértem tőlük, hogy írjanak össze 8 okot, hogy miért szeretik a Deszkát. Ezeket az anyagokat fogjátok látni a következő napokon. És kivételesen szeretnénk Titeket is játékba hívni, kérlek, írjátok meg nekünk, hogy nektek miért vagyunk fontosak, mit szerettek az oldalban, mi miatt jöttök velünk napról napra. Ha szeretnétek ezt megosztani velünk, azt itt kommentben, az oldal messengerén vagy az én szerkesztőségi e-mail címemen tudjátok megtenni (arinakarenina@gmail.com).

Zárásként pedig, köszönjük minden partnerünknek és minden olvasónknak az elmúlt 365 napban kapott bizalmat, a jövőben is megdolgozunk majd érte, ugyanolyan elkötelezettséggel, szenvedéllyel és hittel, a lehető legmagasabb szakmai színvonalon, amit már megszoktatok tőlünk. Azt pedig mindannyiunk nevében ígérhetem, hogy jönnek majd az újabb, néha őrült újítások is, tehát érdemes lesz velünk maradni!

Boldog születésnapot, Deszkavízió!

Malik Andrea
Alapító-főszerkesztő

Kiemelt kép: A Deszkavízió szerkesztősége (Fotó: Kovács Milán)