75 éves Pogány Judit

Pogány Judit hetvenöt évvel ezelőtt, 1944-ben ezen a napon született Kaposváron. Nagyon fiatal volt, amikor elveszítette édesapját, és mivel ekkor már édesanyja is súlyos beteg volt, bátyjával együtt gyámszülőkhöz került Budapestre. Pici gyerekkora óta vonzotta a színház, a versek világa, a középiskolás éveit pedig átjárta a kultúra: részt vett szavaló- és énekversenyeken, fellépett az iskola irodalmi színpadán, és már kacérkodott a színházcsinálással is, hiszen két neves cseh utazó, Hanzelka és Zikmund könyveinek színrevitele töltötte ki a szabadidejét. Ahogy ő maga fogalmaz, rájött a játék ízére.

A közgazdasági technikum elvégzése után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol azonban rögtön az első rostán eltanácsolták. Az érettségi után visszaköltözött Kaposvárra, és egy rövid ideig a városi megyei bíróságon dolgozott adminisztrátorként, de nem hagyott fel a színészi ambícióival, és egy segédrendező amatőr színjátszókörében vállalt el néhány szerepet. Huszonegyéves volt, amikor 1965-ben a kis társulattal felléptek az országos Ki mit tud?-on, ahol bekerültek a döntőbe. Produkcióját a kaposvári Csiky Gergely Színház akkori vezetése is látta, és egyik készülő előadásukba, melybe fiatal lányokat kerestek, meghívták Pogány Juditot is.

A meghallgatás után segédszínészi állást ajánlottak számára. Először a kórus és tánckar tagja volt, később pedig már kisebb prózai szerepeket is rábíztak. Az igazi áttörést az 1968/69-es évad hozta meg számára, amikor Zsámbéki Gábor, akkor még frissdiplomás rendezőként felkérte őt a Várj míg sötét lesz című darabra. Az ezt követő idényben indult be karrierje, megkapta a Hamupipőke címszerepét, és a színész minősítést is. A kaposvári évek alatt ismerkedett össze Koltai Róberttel, akivel 1971-ben kötöttek házasságot, és bár kapcsolatuk már véget ért, nem váltak el.

Kaposváron az új rendező-generáció legnagyobbjaival volt lehetősége együtt dolgozni, játszott Ascher Tamás, Babarczy László és Zsámbéki Gábor előadásaiban. 1978-ban, amikor Pozsgay Imre kultuszminiszter a Zsámbéki-Ascher párost Budapestre, a Nemzeti Színházhoz szerződtette, a Pogány-Koltai házaspár is velük tartott. A fővárosi időszak azonban rövidnek bizonyult, ugyanis 1980-ban visszatért Kaposvárra, ahol 14 éven keresztül láthatta őt a világot jelentő deszkákon a város közönsége. 1994-ben az útja újból Budapestre vezette, sok évnyi társulati lét után szabadúszó lett mintegy tíz esztendőn át, amikor is 2004-ben csatlakozott az akkor megalakult Örkény Színházhoz, melynek 15 éve megkerülhetetlen művésze.

Színházi szerepei mellett számtalanszor kapott lehetőséget a kamerák előtt is. Legelső filmje az 1974-ben bemutatott Bástyasétány ’74 volt, melyet olyan címek követtek mint az Azonosítás (melyért a Berlini Nemzetközi Filmfelsztiválon Ezüst Medve-díjat nyert), az Eldorádó, a Sose halunk meg, a Szamba, a Csinibaba, az Ámbár tanár úr, a Zimmer Feri, a Hyppolit és a Meseautó új változatai. Hangján felnőtt több generáció, ő szólaltatta meg a kis Vukot és Szaffit is a legendás magyar animációs filmekben, Nikit, Vikit és Tikit a Kacsamesékben, a 2010-ben indult Bogyó és Babóca mesesorozatban pedig közel 70 figurának ő egymaga kölcsönzi a hangját.

1978-ban kapta meg a Jászai Mari-díjat, 1987-ben pedig az Érdemes művész címet. Több évtizedes, mesefiguráktól a drámai szerepek megformálásáig terjedő sokoldalú színészi teljesítménye elismeréseként 2008-ban átvehette a Kossuth-díjat. 2010-ben választották a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává. A Színházi Kritikusok Céhe Pogány Juditot idén életműdíjjal tünteti ki a szeptember végén megrendezésre kerülő gálaesten.

Kiemelt kép: Pogány Judit (fotó: Europress)