Hihetetlen ezt a számot leírni. Főleg úgy, hogy milyen nehéz is volt ez a hét év a kultúrában, mondhatjuk azt is, hogy évről évre nehezebb. A TAO kivezetése, a covid, a háború okozta energiaválság, a minisztérium többszöri átalakítása, az új előadó-művészeti törvény belengetése, majd elvetése, majd újból előszedése (bárhol is tartsunk most ezzel éppen), és még hosszan sorolhatnánk, hogy mennyi minden befolyásolta és befolyásolja az intézmények működését, mindennapi életét. A szektorban nem csak újságíróként dolgozva azt gondolom, hogy az elmúlt hét évben nem volt egyetlen olyan percünk sem, amikor igazán biztonságban érezhettük magunkat, nem kellett vagy a nézőink és a saját egészségünkért, a színházainkért, az alkotókért, egyáltalán a kultúránk sokszínűségének megtartásáért aggódnunk.

Ez a hét év újságíróként is küzdés volt, és én még most is sokszor annak érzem. Annak ellenére, hogy ez az első szezonunk, amikor a saját szeptemberi „társulati nyitó ülésünkön” azt tudtam mondani a többieknek, hogy júniusig rendben leszünk, megvan a forrás a zavartalan működésünkhöz. És azt gondolom, hogy ez látszik is az oldalon, mind a megjelenések számából, mind pedig a tartalmak sokszínűségéből és minőségéből. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy teret tudunk adni az egyéni ambícióknak is, így tud Jani mindenféle kimondhatatlan nevű skandináv szerzőkkel exkluzív interjúkat készíteni, Gabi izgalmas alkotókkal, a színházas barátainkkal beszélgetni, Orsi most már a teátrumok teljes műfaji skáláját lefedve minőségi kritikákat írni (a tánc még hiányzik, de nem adom fel, hogy oda is „becsábítsam”), Milán pedig gyakorlatilag mindent lefotózni a kiállítás megnyitóktól kezdve a fesztiválokon át, egészen az előadásokig.

Szerencsések vagyunk, mert a 7. születésnapunkra eljutottunk oda, hogy valóban arról fogalmazhatunk mind a kilencen, amiről csak szeretnénk. És ez annak köszönhető, hogy az évek alatt megalakult szövetségeink – mert én ezeket már nem tudom csak együttműködéseknek nevezni – egyre erősebbek. Köszönjük az összes cinkosunknak, hogy számít ránk és bízik bennünk, hogy feladatokat ad, ezzel is vigyázva a kulturális újságírásra, ránk. Hálásak vagyunk nektek!

És hálásak vagyunk nektek is, Kedves Olvasók! Mert szuper érzés azt látni, hogy minden tartalom, ami kikerül a csapat kezei körül, érdekel titeket, hogy van róla véleményetek, hogy figyeltek ránk, kíváncsiak vagytok. Ígérjük, hogy továbbra is beszámolunk mindenről, ami körülöttünk a kultúrában történik, és emellett érdekes és igényes szerkesztőségi anyagokkal jövünk majd folyamatosan.

Mint amilyen a mostani születésnapi sorozat is lesz.

Ebben az évben azt kértem a többiektől, hogy egymásról készítsenek anyagokat, mert azt gondolom, hogy végtelenül izgalmas, ahogyan a másikat látjuk. A már említett szeptemberi pikniken kihúztuk egymást, és pillanatnyilag rajtam kívül senki sem tudja, hogy ki, mit csinált a projekt keretében. Nagyon változatos dolgok születtek, majd látni fogjátok ti is a következő hat napban. Elképesztően büszke vagyok a csapatra, amiért ennyi energiát és ötletet beletett a feladatba, szívmelengető érzés volt „kézbe venni” mindet, nem tagadom, sokszor sikerült a sírásig elérzékenyülni tőlük. Bízom benne, hogy ti is szeretni fogjátok!

Summa summarum: jól vagyunk, csináljuk a dolgunkat, még kitartóbban, még elhivatottabban, még több lelkesedéssel, mint eddig. Vasárnap este pedig koccintunk, a kultúrára, a szövetségekre, az olvasókra és egymásra!

Boldog születésnapot, Deszkavízió!

Malik Andrea
Alapító-főszerkesztő