Rudolf Péter 65 éves

Ma ünnepli 65. születésnapját Rudolf Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházi- és filmrendező, kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Vígszínház igazgatója. 

Rudolf Péter az ország egyik legismertebb színésze, egyike azon művészeinknek, akiknek munkásságát és személyét fiatalok és idősek egyaránt és egyformán szeretik. Rudolf Ottó és Galamb Éva drámapedagógus gyermekeként látta meg a napvilágot Budapesten, 1959. október 15-én. Gyerekkorát azonban nem a fővárosban, hanem a zajos utcáktól távol Őrszentmiklóson, Vácdukán és Vácott töltötte, és csak tizennégyéves korában költözött újra Budapestre. “Mindig tombolt bennem az exhibicionizmus, már három-négyéves koromban rendszeresen mondtam verset az óvodában. Imádtam egy társaság közepén állni, és nyomni, nyomni, nyomni, mert ha egyedül voltam, akkor úgy éreztem, valami végtelen szomorúság vesz erőt rajtam. (…) a „nagy kedélykeresők”, általában saját magukat gyógyítják azzal, hogy megpróbálnak roppant kedélyesek lenni – és ez rám is igaz” – nyilatkozta egy korábbi interjúban. Bár édesapja a váci művház igazgatója volt, édesanyja pedig még idősen is drámapedagógiával foglalkozott, dédapja, Bálint János “genetikai öröksége” miatt lett belőle színész.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán (ma Egyetemen) Horvai István, a Vígszínház egykori rendezőjének és igazgatójának osztályájában tanult mások mellett Eszenyi Enikővel, Kaszás Attilával, Bardóczy Attilával és Rátóti Zoltánnal. A diploma megszerzése után egyből a Vígszínházhoz szerződött egykori osztályfőnöke hívására, ahol azonban mindössze öt évet töltött, és azóta szabadúszóként dolgozott egészen 2015-ig, amikor is csatlakozott a Puskás Tamás irányította Centrál Színházhoz. Elsősorban prózai színész, ám legendás szerepei közé tartozik a Víg legendás musicale, A padlás, amelyben Rudolf Péter alakította hatalmas sikerrel éveken át Lámpást.

Számtalan műfajban kipróbálta magát, a tragikomédiától kezdve a vígjátékig, eljátszva a drámairodalom több ikonikus szerepét is (köztük III. Richárdot), mégis a humora és elképesztő improvizációs érzéke tette őt ismertté. Ez utóbbiról több mint tíz éve győzödhet meg újra és újra a közönség a Beugróban. 2020-tól a Vígszínház igazgatójaként tevékenykedik, emellett pedig továbbra is játszik: a közönség láthatja őt a Centrál Színház (New York-i komédia, Pletykafészek, Nem félünk a farkastól), a Pesti Színház (Lóvátett lovagok) és a Vígszínház (Barátom, Harvey, Ármány és szerelem, Liliomfi) egyes darabjaiban is.

Filmes szárnypróbálgatásait majdnem tíz évvel előzte meg színházi rendezői próbálkozása, ami több lett kísérletnél. 1992-ben a Pesti Magyar Színházban mutatták be a Dühöngő ifjúságot egykori osztálytársai, Eszenyi Enikő és Kaszás Attila főszereplésével. Az előadást kitörő sikerrel hosszú éveken át játszották. Szintén nagy sikerszéria a 2000 áprilisában bemutatott kétszereplős darab, az És Rómeó és Júlia, melyet jelenleg a Centrál Színházban játszik feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel. Az elmúlt években több rendezése is volt (mint Az öreg hölgy látogatása, A nyugat szászára, Az úrhatnám polgár és a Lóvátett lovagok), a legutóbbi a 2022-es Szeget szeggel. 

Rudolf Pétert azonban elsősorban ma nem csak színpadról ismerik az emberek. Első filmjeit még főiskolásként forgatta, ráadásul egyből főszerepekkel kezdte kamera előtti pályáját: először jött a Cha-Cha-Cha, majd ezt követte a Szerencsés Dániel. Az évek során a kamera mindkét oldalán megmutathatta tehetségét, első rendezése az Üvegtigris volt, melyben nem csak eljátszotta a főszerepet, de ő maga is részt vett a forgatókönyv megírásában. A kultikussá vált film sikerét mutatja, hogy elkészült belőle a második és harmadik rész is, valamint a figurák közel húsz évvel a premier után is rajta maradtak az őket játszó színészeken és mai napig idézik egy-egy megszólalásukat. Felbukkant több sorozatban (Társas játék, Kossuthkifli), és a 2017-es 1945-tel azt is megmutatta, hogy milyen erős antagonista tud lenni. Számtalan rádió-, tévéjáték és hangoskönyv is színesíti életművét, de nem mehetünk el szó nélkül szinkronmunkái mellett sem. Ő volt ugyanis Marty McFly, azaz Michael J. Fox magyar orgánuma a Vissza a jövőbe-trilógiában, de hallhattuk az Esőemberben (Tom Cruise), a Holt költők társaságában (Robert Sean Leonard), valamint Stuart Little, a kisegér hangjaként is. 

Színészi munkásságát 1990-ben Hegedűs Gyula-emlékgyűrűvel, 1991-ben Jászai Mari-díjjal, 1995-ben Ajtay Andor-emlékdíjjal, 2001-ben és 2004-ben Súgó Csiga díjjal, 2002-ben a Kiváló művész címmel ismerték el.2009-ben Vác díszpolgárává választották, 2010-ben megkapta a Budapestért díjat, amit 2011-ben a Páger Antal-színészdíj, 2011-ben a Story Ötcsillag-díj, 2013-ban pedig a Kossuth-díj követett. 2015-ben Budapest díszpolgára lett. 2015-ben kiérdemelte a MOB Fair-play-díjat, 2016-ban az Amfiteátrum díjat, 2018-ban pedig őt választotta az 1945 című filmben nyújtott alakításáért az év legjobb férfi színésznek a Magyar Újságírók Szövetsége. 2018-ban az Arany Medál díjat is hazavihette, majd 2021-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, és elismeréseinek felhozatala még abban az évben két újabbal bővült: a Roboz Imre-díjjal és a Kopp-Skrabski-díjjal. Isten éltesse még sokáig!

Kiemelt kép: Rudolf Péter (Fotó: Vígszínház)