Pár napja még teljesen másról szólt volna az idei születésnapi cikk: összefoglaltam volna az elmúlt egy év mérföldköveit, beszéltem volna a jövőbeni terveinkről, írtam volna a partnereinkről, a segítőinkről, a kollégákról. Ám az elmúlt napok eseményei mellett egyszerűen nem lehet csak a saját ünnepünkre koncentrálva elmenni.

A színházi világ átalakulóban van. Újságíróként a mi dolgunk kívülállóként szemlélni a folyamatokat, de közben mi magunk is mind színházcsinálók vagyunk a csapatból – a legnagyobb egyetértésben ül nálunk minden szerkesztőin egymás mellett a Radnóti, az Örkény, a Nemzeti vagy éppen a Csokonai Színház –, így sokszor nekünk sem könnyű megtalálnunk az objektív szemszöget. Azt gondolom, hogy ebben az időszakban pedig erre van most a legnagyobb szükség, amikor a művészet, az alkotások, a szellemi értékek közvetítése helyett politikai játszmákról, szenzációhajhászástól hangos a kulturális sajtó.

Mondhatom mindannyiunk nevében – mert annál a bizonyos asztalnál helyet foglal a demokrácia is –, hogy mi ebben nem akarunk és nem is tudunk részt venni. Nálunk kritika születhet a Játékszín Hölgyválasza mellett a Kecskeméti Katona Luxemburg grófjáról, írunk a pesti Katona eseményeiről, megosztjuk a Déryné Program híreit, sőt… ugyanannyi fotó készül az Orlai Produkció bemutatóiról, mint a József Attila Színházéiról, és a legnagyobb örömmel fogalmazunk minden más művészeti ág résztvevőiről is, függetlenül attól, hogy a fenntartásukhoz honnan kapják a támogatást.

És ez a jövőben sem fog változni.

Alapító-főszerkesztőként a legfontosabb feladatomnak tartom, hogy biztosítsam, hogy a szerkesztőim bármiről írhassanak, úgy ahogy akarnak. Ez a szabadság a mi legnagyobb erőnk, ez teszi lehetővé, hogy meg tudjuk tartani a lelkesedésünket, a hitünket a kultúra szépségében. Ez motivál minket, amikor nehéznek érezzük a napi rutint, és akkor is, amikor új projekteket valósítunk meg. Mint ezen a héten, amikor azt kértem a többiekről, hogy írjanak a hozzájuk közel álló műfajokról, hogy miért fontos számukra, hogy azok is megfelelő figyelmet kapjanak a Deszkán a színház mellett.

Az elmúlt hat évben sokat változott a csapat, voltunk jelentősen kevesebben és néhány fővel többen is, de ha szombaton leülünk majd ahhoz az asztalhoz együtt, akkor csupa olyan arcot fogok látni, akikre végtelen büszke vagyok és akiknek elmondhatatlan hálával tartozom. Ti tizennégyen vagytok az én személyes szabadságom, köszönök nektek mindent!

Kedves olvasó, neked pedig azt köszönöm, hogy elfogadod, hogy mi így működünk, hogy azért jössz fel az oldalra, mert érdekel minden, amit mi fontosnak tartunk, hogy véleményezel, hogy arra sarkalsz minket, hogy nyitottak legyünk a világra és hogy a kíváncsiságunk sose szűnjön meg a kultúra iránt.

És bizony ez sem fog változni.

Boldog születésnapot, Deszkavízió!

Malik Andrea
Alapító-főszerkesztő

Kiemelt kép: A Deszkavízió szerkesztősége (Fotó: Kovács Milán)