Bakos Kornélia operaénekesnővel a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolából ismerjük egymást. Azóta nagyívű zenei pályát futott be, számos hazai és külföldi díjjal jutalmazták a munkásságát. Az operaéneklés mellett a barokk zene mindig központi helyet foglalt el az életében. Rendszeresen dolgozik a Savaria Barokk Zenekarral, Dinnyés Somával és az Ars Longa Kamaraegyüttessel, Kamp Salamonnal és a Lutheránia Énekkarral, valamint a Budapesti Vonósokkal, a Nemzeti Filharmonikusokkal és a Magyar Rádió Művészeti Együttesével. Pozitív, életigenlő személyisége, energikussága, erőteljes színpadi jelenléte mindig is nagy hatást gyakorolt rám. A Müpában készült interjúnk során a zenei életútja alakulásáról kérdeztem.

Nelly, hogyan indult a te zenei pályád?

Gyerekkoromban, amikor ovis voltam, akkor az óvónők a szüleimet megkérték, hogy vigyenek már el valahová, mert állandóan énekelek, leültetem a többi gyereket és vezényelek nekik. A szüleim elvittek a zeneóvodába, de onnan rögtön átirányítottak az egri zeneiskolába. Ott Kelemen Éva néni volt a szolfézstanár, aki annyira kedvesen és szeretetteljesen tanított, hogy egy életre megalapozta nálam a zene szeretetét. Egy év múlva hangszert kellett választanom, de én énekelni szerettem volna. Mondták, hogy nem lehet énekelni még ilyen kisgyerekkorban, kell valamilyen hangszer. Így választottam a hegedűt, de nagyon zavart, hogy nem sikerült tisztán játszanom rajta, így ledobtam az ágyra, hogy én ezt nem csinálom. Anyukámék kétségbeesve visszavittek a zeneiskolába, hogy adjanak nekem valami más hangszert. Ott volt Gulyás Zsuzsa zongoratanárnő, akivel a mai napig jóban vagyok és már közös koncertünk is volt, aki elvállalt engem. A miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába már zongoristaként mentem tovább Papp Gábor növendékeként. A miskolci konzis évek alatt kezdtem el az énektanulást is, majd Budapesten elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát magánének szakon.

Bakos Kornélia (Fotó: Kovács Milán)

Operastúdiós lettél ezután, jól tudom?

Igen, felvettek az Operaház stúdiójába, ahol Petrovics Emil és Szinetár Miklós voltak akkor az igazgatóságnál és Oberfrank Géza tanár úr volt a stúdió vezetője. Mindenféle szakmai segítséget megkaptunk tőlük, amit csak lehetett. Szakály György balettmester tartotta a színpadi mozgásórát, Fehér Andrásnál tanultam színpadi jelenlétet. Második évtől kezdve már „bedobáltak” minket a színpadra. Olyan emberekkel énekeltem akkor kis szerepekben, mint Tokodi Ilona, Kelen Péter, Sólyom-Nagy Sándor, és nekem ez egy nagyon nagy élmény volt akkor. Ezekben az években történt az is, hogy a Wagner társaságtól megkaptam a bayreuth-i ösztöndíjat, kint voltam Bayreuthban (pont az esküvőnk előtt egy héttel jöttem haza). Azután a színház szerződtetett különböző szerepekre, amiket vittem tovább. Emellett folyamatosan koncerteztem oratórikus művekben, barokk és reneszánsz hangversenyeken. A színpad és az oratórikus zene nálam mindig párhuzamosan egymás mellett haladt.

Gyöngyösi Levente A gólyakalifa című operájában Sylviát énekeltél. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?

A gólyakalifa nagyon nagy mérföldkő volt az életemben, hiszen akkor kerültem be a színházhoz. Fiatalok voltunk, huszonévesek, belevetettük magunkat a színpadi életbe. Az opera főszereplője Elemér, egy skizofrén fiú, és Sylvia, a kávéházi dizőz, aki bevezeti őt, hát úgymond az életnek a szépségeibe. Ezt a karaktert megformálni az akkori énemmel egy nagyon nehéz feladat volt. Fényekkel, díszletekkel, jelmezekkel gyönyörűen meg voltak oldva a pikánsabb jelenetek is. Nagyon nagy falat volt: jazzt énekelni, tangózni, prózázni és játszani kellett, életem egyik legszebb feladata volt, ezért nagyon hálás vagyok Gyöngyösi Leventének és Petrovics Emilnek is, hogy alkalmasnak találtak engem erre a szerepre.

Bakos Kornélia (Fotó: Kovács Milán)

Külföldön is nagyon sokat koncerteztél, merre jártál a nagyvilágban?

Olaszországba először úgy jutottam ki, hogy megnyertem egy nemzetközi Händel-versenyt, és a zsűri elnöke azt mondta, hogy nagyon szeretne velem együtt dolgozni. Az első közös projektünk egy Mozart Requiem volt Crotonéban. Ezek után rendszeresen hívtak koncertezni az I Virtuosi delle Muse barokk zenekarral. Aztán Ravennába kerültem, szintén egy verseny döntőseként. Találkoztam Riccardo Muti karmesterrel, akivel alkalmam volt együtt dolgozni. Ezután jött Verona, Velence, Róma, Szicília, Piacenza, egyszóval nagyon sok helyen énekeltem. Nyolc évig csináltam ezt, utána megszületett a nagyobbik lányom, és tovább már nem akartam „bőröndből élni”. Azóta voltam kint Japánban, Szentpéterváron, Szlovákiában is rendszeresen dolgoztam a Solamente Naturalival, de már sokkal kevesebb külföldi szereplést vállalok.

Milyen kapcsolódásod van a Müpával?

Amikor felvettek az Operastúdióba, akkor ugyanabban az évben vettek fel a Nemzeti Énekkarba is. Itt énekeltem egy jó pár évig, nagyon szerettem, nagyon sokat tanultam, olyan karmesterekkel és szólistákkal dolgozhattam együtt, akikkel a pályám másik felében nem találkozhattam volna. Amikor megszületett a második kislányom, már nem tudtam tovább vállalni, viszont 2013 óta itt vagyok mint énekmester. A Nemzeti Énekkar tehetséges énekeseit „edzem” jelenleg is. Amíg aktívan énekelnek a kórustagok, addig kell nekik egy külső kontroll, mint a sportolóknak az edző.

Bakos Kornélia (Fotó: Kovács Milán)

Jelenleg milyen koncerteken és merre hallhatunk téged az országban?

Október 16-án Miskolcon, november 2-án Egerben énekeltem Mozart Requiemet. Október 24-én és november 15-én közös áriaesten léptem fel Bordás Máriával az Óbudai Társaskörben és a Benczúr Házban. Most pedig majd jönnek az adventi és karácsonyi hangversenyek.

Igazi energiabombaként ismerünk. Hogyan tudod megkoreografálni a napjaidat, hogy minden beleférjen?

Az az igazság, hogy én mindig ilyen nyüzsgős voltam, de hát ismerjük egymást a konzi óta. Mindig én voltam az, aki húzta előre a társaságot. Az a típus vagyok, akinél „mindig félig tele van a pohár”. Nem azt nézem, hogy hogyan nem lehet valamit megoldani, hanem mindig a megoldásra fókuszálok. Szeretek pezsegni, szeretek megjelenni helyeken, ezt nem tartom fárasztónak. Amikor már nagyon sok mindent vállaltam, akkor a férjem kicsit visszarántott a valóságba, és akkor leadtam dolgokat, hogy több időt tölthessek a családommal. Azok a koncertek, azok a projektek maradtak meg, amikben én is fejlődöm, ami engem is előrevisz.

Kiemelt kép: Bakos Kornélia és Varga Gabriella (Fotó: Kovács Milán)