Az én személyes történetem egy egészen különleges színművészhez kapcsolódik, Nagy Dániel Viktorhoz: az ő megrázóan mély monodrámájáról írtam életem első színházi kritikáját – ez volt a Deszkavízió legelső cikke -, vele csináltam az első portréfotózásom, együtt dolgoztunk a honlapján és egy picit segíthettem a zenei tehetségét is megmutatni a közönségnek. Sőt, egy rövid ideig a sajtófőnöke is voltam az Orlai Produkciós Irodánál, ahol több bemutatóban is dolgozhattunk együtt.
Életszemlélete, az, amilyen alázattal és kíváncsisággal közelít a szakmához – legyen éppen színművész, zenész vagy riporter – engem mindig arra sarkalt, hogy magamból is a legjobbat hozzam ki. Drága Dani, büszke vagyok rá, hogy az évek alatt inspirálódhattam mind a munkáidból, mind a személyedből, és bízom benne, hogy sokáig kísérjük még egymás pályáját – immáron barátokként is!
Kiemelt kép: Malik Andrea és Nagy Dániel Viktor (Fotó: Kovács Milán)
