5 bábelődás, amit látni kell

A Bábszínházi Világnap alkalmából összegyűjtöttünk nektek öt bábelőadást, amely szerintünk kihagyhatatlan. A listát összeállítani meglehetősen nehéz volt, és ilyen értelemben a cím is csalóka, hiszen nem került fel rá az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere, a Semmi (amit teljes szívből ajánljunk mindenkinek), vagy a frissen bemutatott Dekameron 2023 (ami tulajdonképpen az összes bábtechnikát felvonultatja tíz remek történeten keresztül), ehelyett azokra az előadásokra koncentráltunk, amelyek szerintünk több figyelmet érdemelnének.

Paulon Viktória: Kisrigók (Budapest Bábszínház – Ország Lili Stúdió, rendező: Hoffer Károly)

Habár a báb nem korosztály, hanem műfaj (és erre a későbbiek során is ráerősítünk), nem mehetünk el szó nélkül a gyerekeknek készült előadások mellett sem. A 2021 okterében bemutatott Kisrigók igaz történet, valamint Paulon Viktória meseregénye alapján készült, a darab három árva testvér, a négyéves Gigi (Podlovics Laura), az ötéves Csabó (Bartha Bendegúz) és a hatéves Szaszka (Bartos Ágnes) egymásra és hazatalásának meghatóan szép példázata. A testvérek a maguk módján mindent megtesznek, hogy újra együtt és a családjukkal legyenek, ebben van segítségükre Kukrú, a galamb (Kemény István), valamint a porszívóból és hajszárítóból eszkábált telefon, továbbá a Csabó által feltalált hírpuska. A történet végére nyer igazi értelmet a mese és a mesélők (Pallai Mara és Teszárek Csaba) igazi szerepe, és ennek szimbolikájával válik igazán megindítóvá a darab. A Kisrigók a Disney-Pixar új hullámos filmjeinek (Fel, Agymanók, Coco) nyomán halad, de azoktól – a maga műfajában – sokkal jobb: ez tipikusan az az előadás, amit kötelezővé tennék minden gyermek és szülő számára. Felnőtteknek a zsebkendő kötelező kellék!

Edgar Keret: Kócos macskaember-kölyök (Gólem Színház, rendező: Cseri Hanna)

A frissen diplomázott Cseri Hanna előadásait (Az utolsó bárány, Mundstock úr) az eredetiségen és az ötlethalmazokon túl végtelenül szerethető humor is jellemzi, amely képes arra, hogy ne csak a gyerekek, hanem a szülők arcára is mosolyt csaljon – sőt mi több, ők is hangosan nevessenek egy-egy (néhol többértelmű) poénon. A 6 éven felülieknek szóló darab főszereplője a címben is szereplő Kócos macskaember-kölyök (Dajka Szúr Szeléna), akit apukája – a munkájára hivatkozva – egyedül hagy az állatkertben, azzal a felkiáltással, hogy estére visszajön érte. Ám hamarosan megérkezik Habakuk (L. Nagy Attila) az égi kalózhajójával, amelyen eddig a kapitányon túl az elefántormányú malac (Csarkó Bettina) lakott. Hősünk is útra kel, hiszen a hajón minden csupa móka és kacagás. Később csatlakozik hozzájuk a borzalmas verseket író borz, Gyík Győző (Bognár Anna), akinek minden vágya, hogy dinoszaurusz lehessen, végezetül a fehér pettyes katica. Mindegyik szereplő megtapasztalja a kirekesztés érzését, hol a család, hol egy nagyobb közeg részéről, Habakuk pedig éppen azt adja meg nekik, amire vágynak: figyelmet és szeretetet. Csakhogy idővel rájönnek, hogy mindez nem elegendő, mert az embernek (állatnak) szüksége van a hozzá hasonlókra, még akkor is, ha kicsit különbözik tőlük. A szülő-gyermek kapcsolat is terítékre kerül, az előadás felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a karrier és a munka nem állhat a gyerekkel töltött idő felett, valamint, hogy mennyire fontos a támogatás, a biztonságérzet.

Patrick Ness-Siobhan Dowd: Szólít a szörny (szombathelyi Weöres Sándor Színház és a Mesebolt Bábszínház, rendező: Vidovszky György)

A Szólít a szörny cím sokaknak lehet ismerős: akár a 2011-es regény, akár az abból készült 2016-os film kapcsán, hiszen mindkettő erősen pozitív kritikai és közönség visszhangot kapott. „Van egy fiú, gyereknek már túl idős, de felnőttnek még túl fiatal” – Így kezdődik a tizenhárom éves Conor (Major Erik) története, akinek élete legnehezebb kihívásával kell megküzdenie. A fiú ugyanis rákban szenvedő anyjával (Varga Bori) él. Rémálom gyötri, majd megjelenik egy szörny (Lukács Gábor) előtte, aki három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben a fiúnak kell kimondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek. A történet a betegség és a (leendő) gyász feldolgozását mutatja be egy tinédzser fiú szemszögén keresztül, akivel éppen a legsebezhetőbb korban találkozunk. Bizonyos dolgokat még nem ért, másokat pedig nem akar érteni, és mindeközben meg kell küzdenie az életében bekövetkező egyéb változásokkal is: szülei elváltak, apai ágról féltestvére születik és még az általa nem kedvelt nagymama is egyre többször tűnik fel a színen. Éppen ezek miatt menekül saját fantáziájának világába. A történet szimbolikája kiválóan mutatja be, hogyan képes az emberi agy feldolgozni azt, amiről azt gondolnánk, hogy feldolgozhatatlan. Az előadást legközelebb a MOST Feszten tekinthetitek meg, Tatabányán!

Alaine – Ideje a meghalásnak (KL Színház, rendező: Ladányi Andrea)

Polcz Alaine nevét legtöbben talán az Asszony a fronton című írása kapcsán ismerjük, ám Mészöly Miklós özvegyének irodalmi és pszichológiai téren való jelentősége jóval több ennél. Az Ideje a meghalásnak című műve az öregedést, az elmúlást állítja középpontba, a monodráma (ami tulajdonképpen két ember párbeszéde egy színész előadásában) ennek a szövegeiből válogat, a prózai részeket Karády Katalin dalai színesítik. Alaine már gyermekként megismerkedett a halállal, az élet természetes velejárójának tekintette azt, ám idővel szembesülnie kellett azzal, hogy a társadalom nem tudja elfogadni, feldolgozni azt. Éppen ezért tekintette feladatának, küldetésének az elmúlás és a nemlét gondolatának elfogadását, a halál „szebbé tételét”. Alaine maga is foglalkozott bábterápiával, így mondhatni adja magát, hogy az egyik legfontosabb írása bábelőadásként szülessen meg. Ahogyan pedig Markó-Valentyik Anna kapcsolatot teremt és párbeszédre hívja a Hoffer Károly és társai (Palya Gábor, Raffai Péter) által tervezett és készített bábot, az egyszerre csodálatos és megrendítő: a fiatal lélek és az öreg „én” találkozásának lehetünk szemtanúi. A meglehetősen realista bábon kívül a díszlet is minimalista, de nem is kell ennél több, hiszen egy ilyen előadásnál a fókusznak a szövegre és a színészi játékra kell helyeződnie. Annak ellenére, hogy a darab maga az egyórás időtartamot sem éri el (megközelítőleg 50 perc), mégis annyi tartalommal bír, amely egy egészestés produkciónak is dicsőségére válna.

Édouard Louis: Ki ölte meg az apámat (Jurányi Inkubátorház – FÜGE – ESZME, rendező: Kovács Domokos, Szenteczki Zita)

Édouard Louis neve is ismerősen csenghet az olvasóknak és a színházba járóknak egyaránt: a Leszámolás Eddyvel című, szintén önéletrajzi regénye 2015-ben jelent meg magyarul, ebből készített nagy sikerű monodrámát (Leszámolás velem) az Orlai Produkciós Iroda. A Nagy Dániel Viktor főszereplésével készült előadásnak a Jurányi Ház adott otthont, éppúgy, ahogyan az új történetnek, A Ki ölte meg az apámat tulajdonképpen részben folytatása, részben kiegészítése a korábban megismert életútnak (de annak ismerete nélkül is tökéletesen érthető), amelyben szintén előkerül a fiú mássága, de a fókusz sokkal inkább az író és édesapja kapcsolatára esik. Küzdenek egymással, egymás megértéséért és elfogadásáért, illetve az egymás iránt érzett szeretet megéléséért és kimutatásáért. Egy történet az elfojtásról, a szavak nélküliségről, az érzelmek kimondásának hiányáról. Az előadás abból a szempontból is különleges, hogy a bábszínházat (itt leginkább a tárgyszínházat) ötvözi a kortárs tánccal, valamint az apát ért baleset következtében előtérbe kerül a későbbiekben a társadalmi felelősség kérdése is (ennek magyarországi vetülete az előadás nagyon is megkérdőjelezhető pontja: szükség van-e ennyire direkt kiáltványra). A fiút (az elbeszélőt) hét színész kelti életre (Bánky Sára, Bartos Ági, Csarkó Bettina, Csernák Norbert, Hrisztov Toma, L. Nagy Attila, Szekeres Máté), akik hol felváltva, hol egymásra reflektálva, hol „kórusként működve” mesélik el a történetet a Lázár Helga a történeten végighúzódó kettősséget (homoszexualitást és munkásosztályt) remekül prezentáló díszletében és jelmezeiben.

Kiemelt kép: Jelenetképek az előadásokból (Fotók: Orosz Sándor, Hirling Bálint, Éltető Anna, Mészáros Zsolt, Gulyás Dóra)