Az új Nemzeti Színház húsz éve, 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit, Az ember tragédiája című előadásával, ennek kapcsán több kiállítás is nyílt, amelyek ezt a színháztörténeti eseményt, illetve az épület létesítésének körülményeit idézik fel. A jubileumi ünnepségen a színház tervezője, Siklós Mária, valamint az egykori kivitelezők is részt vettek, de jelen volt Szikora János, a nyitó előadás rendezője is.
„Ha összeszámoljuk, legalább 200 tervezője volt a Nemzeti Színháznak, ehhez jön még hozzá a szintén népes kivitelező gárda” – árulta Siklós Mária, Ybl Miklós-díjas építész a jubileumi ünnepségen, majd ezt követően egy randevúpontot adtak át az épület bejárata mellett, amely a régi Nemzeti Színház előtti oszlop hasonmása. Az ötletgazda Poós Zoltán József Attila-díjas költő, író volt, aki elmondta, az eredeti oszlop a Blaha Lujza téren számos találkozásnak volt tanúja, de egyben tervekkel is tele volt, hiszen azt is megmutatta, milyen előadásokkal várják a nézőket az évadban. Poós felidézte, hogy utoljára a Lear királyt játszották az egykori épületben, 1964. június 28-án, amikor a Gelley Kornél alakította Alban szavait („Nehéz idő sújt: itt engedni kell…”) mintegy húsz perces tüntető vastaps kísérte. Az épület felrobbantásával azonban eltűnt az ikonikus randevúóra is. A most visszakerülő oszlop azt is kifejezi, hogy ideje újra és újra találkoznunk egymással és a kultúrával.

Siklós Mária, Poós Zoltán, Rátóti Zoltán és a „Randevúóra” (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
Az új épület elkészültét bemutató kiállítás megnyitóján Siklós Mária tervező beszélt arról is, hogy a megépítésért felelős kormánybiztos, Schwajda György elsősorban a funkcionalitást várta el a létesítménytől. „A legfontosabb, hogy a színház betöltse a funkcióját, őrizze az értékálló tradíciókat, szellemisége szóljon a kétezer-ötszáz éves műfaj történetéről, de alkalmazza a 21. század technikai vívmányait is – ez volt a szakmai programja a húsz évvel ezelőtt megépült Nemzetinek” – mesélte a tervező, aki felidézte azt a mókás történetet is, hogy amikor a nagyszínpad proszcéniuma elkészült, a kivitelezők tartottak egy „nulladik előadást”, plakátot terveztek hozzá, felkészültek rá és előadták védősisakban a „tizenkét csúszózsalus kőműves balladáját”. „Még a nagyon kemény, megfeszített munka mellett is volt kedvük és humoruk ehhez, ez az egyik legkellemesebb emlékem a színház megépítéséről. Így kell színházat építeni, ennyi szeretettel, amennyit itt tapasztaltam” – tette hozzá az építész.
Szikora János, aki az itt bemutatott első előadás, Az ember tragédiája rendezője volt, elárulta, hogy a megépítésért felelős kormánybiztos három instrukciót adott a közreműködőknek: „Jókedv, türelem, fegyelem – erre hívta fel a figyelmünket Schwajda György, és ez a három szó végigkísérte azt a nem túl könnyű két hónapot, amíg a próbafolyamat tartott.” Az olvasópróbát Alsósztregován, a Madách-kúriában tartották, egy olyan társulattal, amely éppen akkor formálódott: „Az akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a szereplőgárda színészei a fővárosiak mellett a vidéki magyar színházakból, de a határon túli területekről is érkeztek, így az egész magyarságot, az egész magyar nyelvű színjátszást képviselték” – tette hozzá a rendező, aki elmondta, hogy az előadás díszlettervezőjéül éppen azért választotta Milorad Krstić képzőművészt, mert ő külső szemmel tudott ránézni kultúránk emblematikus darabjára. A most megnyílt kiállításon az ő díszleteinek képei is megjelennek majd.

Szikora János rendező és a díszelőadás fotóit készítő Katkó Tamás a Nemzeti Színház 20 éves jubileumi ünnepségének megnyitóján (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
A Nemzeti Színház most húszéves épületéről szóló, a három nemzeti drámánk, Az ember tragédiája, a Bánk bán és a Csongor és Tünde relikviáit bemutató, illetve a Schwajda György emlékét idéző kiállítások a földszinti előcsarnokban, illetve az I., II. és III. emeleti közönségforgalmi területeken tekinthetők meg.
Kiemelt kép: Nemzeti Színház épülete (Fotó: Nemzeti Színház weboldala)