180 évvel ezelőtt, 1840. augusztus 8-án kezdte meg működését a Nemzeti Színház, amely három évvel korábban (1837. augusztus 22-én) Pest első állandó magyar színházaként Pesti Magyar Színház néven nyitotta meg kapuit.
Már az 1800-as évek elején felmerült az igény egy magyar játéknyelvű színházi intézmény létrehozására, az alapítást többen is sürgették, mint például Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc vagy Katona József. Gróf Széchényi István 1832-ben megjelent röpiratában (A magyar játékszínről) egy pompázatos Duna-parti épületet vázolt fel, amely méltó helyet adhatna a magyar színjátszásnak. Az építkezés Pest vármegye alispánjának, Földváry Gábornak köszönhetően 1835-ben kezdődött meg, igaz a helyszín kissé eltolódott: a Grassalkovich Antal herceg által adományozott, a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán lévő telken húzták fel a klasszicista stílusú épületet Telepi György tervei alapján. Ez volt Pest első, valamint az ország – Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után – negyedik magyar nyelvű színháza.
Az 1837. augusztus 22-én megnyitott Pesti Magyar Színház első igazgatója Bajza József volt. A nyitóelőadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékát és Eduard von Schenk Belizár című drámáját mutatták be. A színház 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került, ekkor kapta a Nemzeti Színház nevet. E megnevezés első ízben 1840. augusztus 8-án jelent meg a színlapon, ezen a napon Erkel Ferenc első operáját, a Báthory Máriát játszották, ősbemutatóként. A színház alapításától fogva fontos szerepet játszott a magyar drámairodalom és nemzeti művelődés életében, első évtizedében a nemzeti kultúra olyan alapművei kerültek bemutatásra, mint Katona József Bánk bánja és Erkel Ferenc Hunyadi Lászlója. Az ország első színházában olyan színészóriások játszottak, mint Laborfalvi Róza, Egressy Gábor, Megyeri Károly, Lendvay Márton, Fedák Sári, Újházi Ede, Ódry Árpád, Blaha Lujza, Csortos Gyula, Bajor Gizi, Somlay Artúr, Major Tamás, Gobbi Hilda, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari, Garas Dezső vagy Mádi-Szabó Gábor.
A Nemzeti Színház több zenés darabot is a repertoárjára tűzött, eleinte főként operákat: 1837. augusztus 29-én A sevillai borbély volt az első ilyen bemutató, két hónappal később, október 29-én játszották az első nagyoperát, Bellini Normáját. Ez az időszak egészen 1884-ig tartott, június 30-án tartották az utolsó operaelőadást, ezt követően az operák az 1884. szeptember 27-én megnyílt Operaházban kerültek bemutatásra.
A 20. század elején az 1965. április 23-án felrobbantott Blaha Lujza téri Nemzeti Színház épülete (fotó: Fortepan)
Az épületet hetvenegy év működés után, 1908-ban zárták be, 1913-ban pedig végleg lebontottak. Az ország első színháza a Blaha Lujza térre, az 1875-ben épített, nagyobb és díszesebb Népszínházba költözött át. Ezt már akkor sem tartották végleges állapotnak, ennek ellenére több mint fél évszázadig ott működött a Nemzeti. 1964. február 13-án jelentették be, hogy metróépítés miatt lebontják ezt az épületet is: az utolsó előadást június 28-án tartották, a bontás 1965. január 15-én kezdődött. A társulat előbb a Nagymező utcában, a mai Thália Színház épületében kapott otthont, majd 1966-ban a Hevesi Sándor térre, az akkor Petőfi Színház néven működő egykori Magyar Színház épületébe költözött.
A bontáskor ígéretet tettek az új Nemzeti Színház felépítésére is, ám előrelépés évtizedekig nem történt, annak ellenére, hogy 1964-ben tervpályázatot is kiírtak a Városligetben megépítendő teátrumra, Hofer Miklós építész húsz évig foglalkozott a tervekkel. 1983-ban Gobbi Hilda a 70. születésnapjára kapott pénzt felajánlotta az új Nemzeti Színház első alapkövére, és az általa kezdeményezett országos gyűjtés során 3,3 milliárd forint gyűlt össze. 1985-ben kiadták ugyan az építési engedélyt, de újabb egy évig néhány fa kivágásán kívül megint nem történt semmi. 1987-ben ismét pályázatot írtak ki, amelynek eredményeként a szakmai zsűri az Engels (ma: Erzsébet) teret tartotta a legmegfelelőbb helyszínnek. Az építészeti tervpályázat győztese 1997-ben Bán Ferenc lett. 1998. március 28-án az Erzsébet téren ünnepélyesen el is helyezték a Nemzeti alapkövét. Az 1998-as választások után leállították az építkezést, arra hivatkozva, hogy a helyszín környezetvédelmi és közlekedési szempontokból nem felel meg a célnak, és túlzottak a tervezett költségek.
A Nemzeti Színház épülete napjainkban (fotó: MTVA / Jászai Csaba)
Az új budapesti Nemzeti Színház felépítése érdekében Schwajda Györgyöt nevezték ki kormánybiztosnak, a beruházás helyszíne pedig a Lágymányosi (ma: Rákóczi) híd pesti hídfőjénél lévő telek lett. Az épület terveinek elkészítésével Siklós Máriát bízták meg. A csaknem húszezer négyzetméteres alapterületű új Nemzeti Színház alig 15 hónap alatt elkészült, és 2002. március 15-én Madách Imre Az ember tragédiája című darabjával nyitotta meg a kapuit.
Kiemelt kép: A Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház első épülete (forrás: mult-kor.hu)
