Március 23-án 150. előadását ünnepli a Les Misérables – A Nyomorultak musical a Madách Színházban. A jubileum kapcsán összegyűjtöttünk pár érdekességet a műfaj egyik csúcsának számító darabról.
Victor Hugo (1802-1885) 1862-ben megjelent, tizenhét évig írt nagyregénye, A nyomorultak a XIX. századi romantikus irodalom méltán elismert alkotása, népszerűsége az elmúlt évtizedek során egyre nőtt. Ehhez persze nagyban hozzájárultak a nagysikerű filmfeldolgozások, valamint az 1980-ban, Párizsban, a Palais des Sporst-ban bemutatott musical is. A siker persze nem jött azonnal, az eredeti bemutató csúnya bukás volt, pár évvel később azonban komoly átdolgozáson esett át az előadás (1983-ban az angol producer Cameron Mackintosh kezdeményezésére megkezdődtek a munkák az eredeti francia darab angol nyelvre való átírására), és habár az 1985-ös londoni bemutató sem kapott pozitív kritikai visszhangot, a nézők özönlöttek rá, a West End után 1987-ben a Broadway-en is bemutatták. A többi pedig már történelem – ahogyan mondani szokták. A Les Misérables – A Nyomorultak az egyik legnépszerűbb musicallé nőtte ki magát (a West Enden látható produkció 2010. január 5-én ünnepelte a 10.000. előadását), amelyet sokan a musicalirodalom csúcsaként tartanak számon, és amely számos díjjal büszkélkedhet, köztük a legjobb musicalnek járó Tony-díjja. A 2012-ben Hugh Jackman, Russel Crowe, Anne Hathaway, Amanda Seyfried, Eddie Redmayne, Sacha Baron Cohen és Helena Bonham Carter főszereplésével készült musicalfilm pedig csak még tovább növelte a mű népszerűségét.

Baranyi Annamária (Fantine) a Les Misérables – A Nyomorultak című előadásban (Fotó: Madách Színház)
A történetet főszereplője Jean Valjean, akit 1815-ben, húsz évnyi gályarabság után feltételesen szabadlábra bocsátanak. Az őt megbélyegző sárga szabadságlevél azonban megnehezíti az életét, így mikor egy püspök befogadja, végső kétségbeesésében meglopja őt. A rendőrök elfogják, azonban a püspök jóindulatának köszönhetően – aki azt állítva, hogy ő adta ajándékba az ezüstöt két gyertyatartóval egyetemben a férfinak – Valjean új életet kezdhet. Hat évvel később ismét feltűnik a színen Javert felügyelő, akinek feltett szándéka, hogy újból börtönbe juttassa a visszaeső bűnöst. Valjean vállalná is a büntetést, azonban pont ekkor sodorja elé a sors Fantine-t, aki gyermeke eltartásáért még a prostituált életet is vállalja. A nő azonban súlyosan megbetegszik, Valjean pedig ígéretet tesz, hogy megkeresi és felneveli a kis Cosette-et, akit a kétszínű és kapzsi Thénardier házaspár vett gondozásba.
A londoni premiert követően a musical 1987-ben Magyarországon is bemutatásra került, a Rock Színház vitte színre, Szinetár Miklós rendezésében, Miklós Tibor magyar szövegével. Az elkövetkezendő három évtizedben pedig többek között Győrben, Kecskeméten és Miskolcon is bemutatkozott a darab, sőt, a mostani verziónak helyet adó Madách Színház is műsorára tűzte 1999-ben, szintén Szirtes Tamás rendezésében. (Utóbbi bemutató népszerűségéhez hozzátartozik, hogy amikor a 153. előadással búcsúzott a színháztól, a nézők tüntetést szerveztek a darab továbbjátszásáért.) A rendező, aki olyan világhírű darabokat hozott Magyarországra és tett sikeressé, mint a Macskák, Az Operaház Fantomja, a Mary Poppins vagy éppen a Mamma mia!, tizenhat évvel később úgy gondolta, hogy az eddigi tapasztalatait felhasználva teljesen új koncepció alapján értelmezi újra a darabot. Ami nem mást eredményezett, mint egy világszínvonalú premiert.

Sándor Péter (Enjolras) a Les Misérables – A Nyomorultak című előadásban (Fotó: Madách Színház)
A Les Misérables – A Nyomorultak új bemutatójára 2015. augusztus 14-én került sor a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ezt követően a kőszínházi premiert 2016. április 15-én tartották meg. A musical dalszövegét Herbert Kretzmer írta Alain Boublil és Jean-Marc Natel eredeti francia szövege alapján, a zeneszerzője Claude-Michel Schönberg, akinek emellett egy másik nagy klasszikust, a Miss Saigont is köszönhetjük. (Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy Schönberg nagy tisztelője Puccininek, akinek munkássága nagyban hatott a zeneszerző musicaljeire: a Miss Saigon a Pillangókisasszony feldolgozása, a Les Misérables – A Nyomorultakban pedig Valjean szólójának (Vidd haza) a Zümmögő-kórus az alapja.) A díszletet Kentaur, a jelmezeket Rományi Nóra tervezte, a látványos koreográfia pedig Tihanyi Ákos munkáját dicséri.
A musical jelenleg többnyire hármas szereposztásban látható: Jean Valjeant Miller Zoltán, Tóth Attila és Zöld Csaba, Javert Debreczeny Csaba, Egyházi Géza és Feke Pál alakítja. Mellettük feltűnik még Fejszés Attila, Nagy Balázs és Sándor Péter (Enjolras), Baranyai Annamária, Kecskét Tímea és Vágó Bernadett (Fantine), Borbély Richárd és Solti Ádám (Marius), Jenes Kitti és Gadó Anita (Cosette), Baranyi Hanna és Simon Boglárka (Eponine), Nagy Sándor és Weil Róbert (Thénardier), Balogh Anna és Sáfár Mónika (Thénardierné), valamint Csengeri Attila és Barát Attila (püspök).

Tóth Attila (Jean Valjean) a Les Misérables – A Nyomorultak című előadásban (Fotó: Madách Színház)
És hogy miért is érdemes megtekinteni a Les Misérables – A Nyomorultakat? Mert a csodálatos, operai igényességű zenén, a kiváló rendezésen és színészi játékon túl ez az előadás is bebizonyítja, hogy a musical műfaja is képes arra, hogy fontos és aktuális dolgokról meséljen nézőjének. Többek között a reményről, amely megmutatja, hogy az emberi jóságnál, a tisztaságnál, az önzetlenségnél nincs nagyobb erény, valamint, ha képesek vagyunk kitartani és a legnagyobb nyomorúság közepette is embernek maradni, az végül meghozza gyümölcsét. „Szeretni egy másik embert, az annyit jelent mindenkor, hogy Isten bennünk él” – hangzik el az utolsó jelenetben, és ez az, amiről igazán szól ez a darab.
Kiemelt kép: Jelenetkép a Les Misérables – A Nyomorultak című előadásból (Fotó: Madách Színház)