Szabó Lőrinc Miskolcon, 1900. március 21-én Szabó Lőrinc, mozdonyvezető, vasúti fékező és Panyiczky Ilona gyermekeként látta meg a napvilágot. Családja hamar elköltözött Miskolcról, iskoláit már Balassagyarmaton és Debrecenben végezte el. 1918-ban besorozták, ezért hadiérettségit tett. A Tanácsköztársaság után egyetemistaként került Budapestre; először gépészmérnöknek tanult, de pár hét múlva átiratkozott a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára.
Ifjú diákként már latinból, görögből, németből és franciából fordított, jegyzeteit gyorsírással készítette, és Babits közvetlen tanítványaként angolból magyarította a kiadók számára a FitzGerald-féle Omar Khajjám-verseket, majd Shakespeare összes szonettjét, és Samuel Taylor Coleridge Ének a vén tengerészről című balladás remeklését. A Baudelaire-centenáriumra készülve pedig két nagynevű költő és műfordító, Babits Mihály és Tóth Árpád választotta társául, hogy hárman fordítsák le a múlt századi költő gyűjteményes verskötetét, a Fleurs du Mal-t. Első versei a Nyugat 1920. júniusi számában jelentek meg. Ekkorra már járatos volt a legújabb európai költészetben, Babits mellett Stefan George költészetét tartotta példaképének. Első kötete, az 1922-ben megjelent Föld, Erdő, Isten ritka kedvező fogadtatásban részesült. Az 1932-ben megjelent Te meg a világ kötet verseiben a személyiség szenvedélyes szabadságharcát vívta a költő. Sokak megítélése szerint ez a kötet jelenti – József Attila Eszmélet körüli verseivel egyetemben – a század magyar lírájának csúcsteljesítményét.
Szabó Lőrinc (fotó: cultura.hu)
Költői és versfordítói rangja a Te meg a világ kötet megjelenésétől nyilvánvalóvá vált (Shakespeare-darabokat, Baudelaire-től a Romlás virágait, Villon Nagy Testamentumát, Molière Nők iskoláját, Goethe-től Az ifjú Werther szenvedéseit fordította, de több Verlaine-, Tyutcsev-, Puskin- és Krilov-művet is magyarra ültetett). Tevékenységét minden politikai rezsim elismerte, és különböző díjakkal méltatta. A két háború közötti kulturális élet sokat vitatott, mégis legrangosabb alapítványi jellegű irodalmi elismerését, a Baumgarten-díjat háromszor nyerte el (1932-ben, 1937-ben és 1944-ben). A La Fontaine Irodalmi Társaságba 1932-ben választották meg rendes tagnak, műfordítói érdemeinek elismeréséül. A konzervatív irodalmi életet összefogó Kisfaludy Társaság a Kosztolányi Dezső halálával megürült helyre 1937-ben őt választotta tagjává. Budapest Székesfőváros Arany János Érmét 1940. június 28-án kapta meg, felnevelő városában, Debrecenben pedig 1943. december 8-án vette át a Debreceni Irodalmi Társaságok és a Nyári Egyetem Csokonai-díját, majd közvetlenül az ország német megszállása előtt az Irodalompártoló Társaság díját is elnyerte.
A II. világháború alatt behívták katonának, 1944-ben már főhadnagyi rangban szolgált. Emiatt 1945 után letartóztatták, és csak nehezen sikerült tisztáznia magát. Az irodalmi élet peremére szorult, és az is tiltakozásokat váltott ki, amikor 1947. december 17-én a Magyar Írók Szövetsége heves vita után tagjai közé fogadta. Tagja lett a Magyar Népköztársaság Irodalmi Alapjának, az 1956-os forradalom előtti időben (szeptember 17-én) pedig beválasztották a szövetség elnökségébe. Műfordítói tevékenységéért 1948-ban Puskin-emlékéremmel tüntették ki, 1949-től viszont megint nem publikálhatott. Ezekben az időkben műfordításokból tartotta el magát. 1954-ben József Attila-díjat, majd 1957. március 15-én a háború utáni legmagasabb állami művészeti kitüntetést, a Kossuth-díjat kapta meg a zeneszerző Kodály Zoltán és a prózaíró Németh László társaságában.
Szabó Lőrinc lányával, Klárával (fotó: nlc.hu)
1951. október 10-én bekövetkező első szívtrombózisát még szinte észrevétlenül, lábon hordta ki, költőbarátja, Illyés Gyula vendégeként Tihanyban. 1954 szilveszterén a második szívroham már súlyosabb volt, kórházi kezelést kívánt. 1956 hosszú telén poliarthritisben – sokízületi gyulladásban – szenvedett. 1957 őszén, amikor ismét rosszul lett Illyéséknél Tihanyban, újabb trombózisra gyanakodtak. Kiderült, hogy áttételes tüdőrák okozza szenvedéseit. Sorsa 1957. október 3-án délután, öt perccel 3 óra előtt teljesedett be, a budapesti Józsefvárosban, a Fiumei út 17. szám alatti, vezető professzoráról Gömöri Klinikaként emlegetett kórház I. emeleti 119-es szobájában.
Legismertebb drámafordításai: Athéni Timon, Ahogy tetszik, Macbeth, Troilus és Cressida, Vízkereszt, vagy amit akartok (William Shakespeare), Amphitryon (Heinrich von Kleist), Andromaché (Jean Racine), A nők iskolája, Embergyűlölő, Psyché (Molière), A hazug (Carlo Goldoni).
Kiemelt kép: Szabó Lőrinc (fotó: MTI)
