127 éve született Bajor Gizi

A mai napon ünnepelné 127. születésnapját Bajor Gizi, Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.

Bajor Gizi (vezetékneve eredetileg Beyer, később Bayor) Budapesten, 1893. május 19-én született. Sváb származású apja, Beyer Marcell kint nevelkedett Németországban — bányamérnök volt —, barátai unszolására otthagyta jól fizető állását és a budapesti Kálvin téren átvette a régi, jó hírű Báthory-kávéház üzemeltetését, amibe hamarosan belebukott, így a Beyer család ettől kezdve megélhetési nehézségekkel küzdött. A fiatal Gizi az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd a család anyagi összeomlása után színitanodába ment, anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna a családját megkérdezni, helyeslik-e döntését. 1911-ben került a Színművészeti Akadémiára, többek között Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László is tanította. 1914. március 28-án vizsgázott Szigligeti Nőuralomjában.

Nagy sikert jósolt számára a szakma, a Vígszínház azonnal szerződést is ajánlott neki, de Tóth Imre, a Nemzeti Színház akkori igazgatója nem engedte el, leszerződtette magához, Bajor pedig egy rövid idő kivételével haláláig a Nemzeti társulatának tagja volt. 1924 tavaszán két színház is hívta: a Vígszínház és a Magyar Színház. Bajor nem akarta elhagyni a Nemzetit, de mindkét intézmény olyan fizetést ígért neki, amelyre nem mondhatott nemet. Hevesi Sándor (a Nemzeti Színház igazgatója 1923 és 1932 között) látva, hogy a fiatal színésznő szinte belebetegszik a döntésképtelenségbe, maga tanácsolta neki, hogy próbáljon szerencsét, és ha vissza akar jönni, a Nemzeti várni fogja őt. 1924. október 10-én Bernard Shaw Johannájában lépett fel, akkor már a Magyar Színház tagjaként, de egy évaddal később, 1925. szeptember 1-én már ismét a Nemzeti deszkáin állt. Nem sokkal ezután, október 1-jén lépett fel először a Kamara Színházban, Miklós Jenő Mókusok című vígjátékában. Egyik támasza volt a két színház műsorának: színészi jelentőségének és értékének bizonysága, hogy 1928. februárjában kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának.

1920. augusztus 2-án házasságot kötött a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvéddel, akitől 1927-ben vált el. Két évvel később, 1929. március 12-én hozzáment Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, a Földhitelbank vezérigazgatójához, de a bankár tönkremenetele és vagyonmentő kísérleteinek kudarca után, 1932-ben tőle is elvált. A II. világháború alatt villájában – ez ma a Bajor Gizi Színészmúzeum – zsidókat bújtatott, többek között Germán Tibor orvosprofesszort is, aki később a harmadik férje, egyben végzete lett. 1951-ben ugyanis a megzavarodott Germán, attól félve, hogy feleségét súlyos betegségek (siketség és agydaganat) fenyegetik, megölte, majd magával is végzett. A tragikus eseményről 2011-ben tévéfilm is készült Ármány és szerelem Anno 1951 címmel.

1929 és 1941 között több filmben is szerepelt, de igazán ismertté színpadi szerepei tették. Leghíresebb alakítása közé tartozik Júlia (Rómeó és Júlia), Titánia (Szentivánéji álom), Sárika (Süt a nap), Zília (A néma levente), Cecile (Kék róka), Gauthier Margit (A kaméliás hölgy), Cleopatra (Antonius és Cleopatra), Diana grófnő (A kertész kutyája), Anna (Karenina Anna), Lady Milford (Ármány és szerelem). Ahogy fentebb említettük, 1925-ben a Nemzeti Színház örökös tagjai közé emelkedett, 1930-ban Corvin-koszorúval tüntették ki, 1948-ban ő kapta a legelső Kossuth-díjak egyikét, 1950-ben pedig (szintén az elsők között) kiváló művésszé választották.

Kiemelt kép: Bajor Gizi (fotó: Filmarchívum)