10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal a Thália Színház fiatal színésznője, Tóth Eszter válaszolt nekünk, akit nem csak a színpadról, hanem a televízióból (Hacktion, Fapad, Egynyári kaland, Csak színház és más semmi) is ismerhetünk.
Mi az első színházi élményed?
A Pécsi Nemzeti Színházban A cirkuszhercegnő című operett. Kimondottan nagy hatással volt rám ez az előadás, minden – a zene, a fények, a látvány – annyira elvarázsolt, hogy ekkor éreztem azt, hogy egyszer szeretnék én is színész lenni, közéjük tartozni.
Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!
Ez nem a felvételin történt, csak ahhoz kapcsolódik. Amikor a harmadrosta után hazaértem, nagyjából hajnali háromkor, belenéztem a tükörbe, és az éreztem, hogy ez most sikerülni fog. Ez azért is maradt meg bennem, mert amúgy nem rendelkezem túl nagy önbizalommal, jóleső érzés volt.
Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?
Máté Gábor volt az osztályfőnököm, rengeteget tanultam tőle. A Színművészeti alapból kiváló hely arra, hogy megtanuld, hogyan tiszteld a hivatásodat, hogyan legyél alázatos a szakmában. Szerintem ez a legfontosabb.
Gubás Gabi és Tóth Eszter a Legyen férfi, Monsieur Pignon! című előadásban (Fotó: Horváth Judit)
Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?
Véleményem szerint, mivel az ember mindig szeretne jobb lenni, soha nem érkezik el ez a pont. A fejlődés iránti vágy jó dolog, mert ha érezném, hogy a helyemen vagyok, révbe értem, akkor elgondolkodnék, hogy van-e értelme folytatni. Én a mai napig figyelem a kollégákat, sokat tanulok tőlük, nem csak művészileg, de emberileg is.
Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?
A Hőstenor cím előadásban a díszletben volt egy öt fokból álló lépcső, és egyszer nem voltak jól összeillesztve az elemek. A cipőm sarka beleakadt egy résbe, én pedig leestem, akkor eléggé kizökkentem. De gyorsan feltaláltam magam, utána jött egy monológ, abban a helyzetben, amiben voltam, úgy mondtam el. Az volt az érdekes, hogy bár ez vígjáték volt, a nézők is érezték, hogy ez nem megkoreografált elem, senki nem nevetett, szerintem mindenki aggódott, hogy jól vagyok-e. (nevet)
Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?
Az előbbit is idesorolnám! (nevet) Egyébként nagyon emlékezetes nem volt, inkább az szokott nagy ritkán előfordulni, főleg akkor, ha nagyon fáradt vagyok, hogy nem jut eszembe a következő mondat, és akkor másodpercek alatt le tudok blokkolni. Ilyenkor az a taktikám, hogy elengedem a dolgot, azt mondom magamnak, hogy majd lesz valahogy, és valóban, mikor odaérkezünk, automatikusan tudom, hogy mit kell mondani. Nem az agyam, hanem a szám mondja ki a szavakat, berögzül minden. Ilyenkor én magam is meg szoktam lepődni, mikre vagyunk képesek.
Jelenet az Egy csók és más semmi című előadásból (fotó: Zsigmond László)
Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?
A Premierajándék. Ez volt Csányi Sándor első rendezése a Tháliában, és roppant megtisztelő volt a bizalma, hogy nekem adta az egyik főszerepet. Ez alapvetően vígjáték, mégis nagyon drámai a története. Egy bemutatóra készülünk, a nézők látják, hogyan készül el egy előadás. Sokat tanultam a próbafolyamat alatt, többek között azt, hogyan kell úgy játszani a humort, hogy közben teljesen természetes marad a játékom.
Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?
A Premierajándék, a története, valamint a fentebb kifejtettek miatt.
Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?
Ibsen Nórája. Alapból nagyon szeretem Ibsent, de ezt a drámát különösen, és ha a címszerepet egyszer eljátszhatnám, nagyon hálás lennék érte.
Tóth Eszter az Egy csók és más semmi premierjén (fotó: Kállai-Tóth Anett)
Mit láttál legutóbb színházban nézőként?
A Thália Színházban A kulcslyukon át című előadást.
+ 1. Mivel töltöd a mostani időt?
Ez most mindannyiunk számára egy nagyon rossz helyzet, de én pozitívan állok a dolgokhoz. Két-három naponta átismétlem a Gyilkosság az Orient Expresszen című darabot, nem csak a szöveget, hanem a járásokat, a mozdulatokat is. Már nagyon a finisben voltunk, és nem akarom megkockáztatni, hogy elfelejtek valami, ha mégis be tudjuk mutatni rövid időn belül. Egyébként itt, ahol lakom, van egy nagy mező, oda szoktam kijárni futni, mert ott biztosan nem találkozom emberekkel. Egyébként arra fordítom a most kapott időt, hogy behozom a lemaradásomat: filmezem, takarítok, tornázom, olvasok. Sőt, vannak olyan könyvek, amiket időről időre újból előveszek, erre most is sort kerítek.
Kiemelt kép: Tóth Eszter (Fotó: Nagy Viktor Oszkár)
