10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül majd hétről hétre fény, amelyet mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Szilágyi Csenge, a Vígszínház Junior Prima-díjas és Varsányi Irén-emlékgyűrűvel kitüntett színművésze válaszolt nekünk.
Mi az első színházi élményed?
Nagyváradon sokat jártunk a bábszínházba, amikor kicsi voltam.
Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!
A legelső kérdés, amit feltettek, az volt, hogy honnan jöttem. Kapásból azt a választ adtam, hogy „Nagyváradon születtem, Pesten élek, Kajdacson lakom.” Ez a háromszög az otthonom.
Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?
A munkában, próbán, színházban, bármelyiken is legyek, a szünetet szünetnek használjam.
Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?
Nem emlékszem ilyen nagy fordulópontra, szerintem ez valahogy 2-3 éve alakult ki bennem, hogy már nem tagadom le egy idegen társaságban a dolgot, hanem ki merem mondani, hogy igen, színész vagyok. Előtte volt, hogy letagadtam, ami utólag butaságnak tűnhet, de akkor is így volt.
Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?
Sokszor van ilyen, általában a körülmények, például a technika, a díszlet tud kizökkenteni.
Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?
Nem emlékszem különösebbre, legalábbis olyanra nem, ami utólag vicces lenne.
Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?
A Nemzeti Színházban A tanítónő mert az volt az első, és a Liliom a Vígszínházban. Mind a kettő vízválasztó az életemben.
Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?
Mármint engem, mint Szilagyi Csengét? Persze, de az maradjon, az én titkom, hogy melyikek voltak azok.
Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?
Sosem mondok ilyeneket, inkább figyelem az életet, hogy mit hoz éppen. Rengeteg mindent meg lehet fejteni abból, hogy éppen mit próbálok és miért. Van pár szerep, amit szívesen eljátszanék, de majd ha az utamba kerül, akkor elárulom hogy igen, ez volt az, erre vágytam már régóta.
Mit láttál legutóbb színházban nézőként?
Az Anna Kareninát a Pesti Színházban.
+1. Tettél-e újévi fogadalmat?
Nem, csak kívántam magamnak. Öten guggoltunk egy mécses felett, beledobtunk egy-egy fűszálat.
Kiemelt kép: Szilágyi Csenge (fotó: Dömölky Dániel)