10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Pásztor Ádám, színművész válaszolt nekünk.

 Mi az első színházi élményed?

A Száll a kakukk fészkére című előadás a Győri Nemzeti Színházban

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

A Pesti Magyar Színiakadémia pótfelvételijére beállítottam egy darab monológgal, amire ha mai fejemmel visszatekintek elég bátor húzásnak tartok. Ma már biztos, hogy nem engedném meg magamnak ezt a laza hozzáállást, de talán ennek a merész ötletnek hála felvételt nyertem az akadémiára. A sikerem kulcsa maga a monológ lehetett, ami nem más volt, mint Karinthy Frigyes Tanár úr kérem ifjúsági művéből A lányok című részlet. Az élet szépsége, hogy A lányok-monológ eddig végigkísérte az életemet, hiszen általános iskolában prózamondó versenyt nyertem vele, majd később ezzel vettek fel az akadémiára, jelenleg pedig a Karinthy Színházban játszom, Bauer szerepét A Tanár úr kérem című darabban. Azt hiszem nincsenek véletlenek!

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Végh Péter mindig a szövegtanulás fontosságára hívta fel a figyelmünket, mert annak hiányában az ember nem tud kibontakozni színészileg és nem tud rendesen próbálni. Nem voltam nagy szövegtanuló, de most már kötelességemnek érzem, hogy mielőbb a szövegtudás birtokában legyek.

Pásztor Ádám

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Amikor a Pesti Magyar Színházban először játszottam Alfréd szerepét a Vámpírok bálja musicalben, az egy meghatározó pillanat volt számomra és azóta tudom, hogy akkor még messze az utam elején voltam, mint színész. Jelenleg is úgy tartom, hogy ez egy olyan hivatás, amiben életünk végéig fejlődünk.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Ha bárkin játék közben megérzem, hogy nincs jelen és valami egészen más, esetleg darabon kívüli történetben van benne, ami nem szolgálja a közös ügyet, az nagyon ki tud zökkenteni. Ez egy általános dolog, nem tudok rá konkrét példát hozni.

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

A színház élő műfaj, szóval minden alkalommal benne van a pakliban, hogy a technika vagy az emberi teljesítmény közbeszól. A legemlékezetesebb bakim nem egy előadáson történt, hanem egy fellépésen, ahol nem sikerült jól felmérnem egy cigánykerék elvégzése előtt a helyszín nyújtotta térbeni adottságokat, és ezt a félrekalkulált akrobatikai elemet a születésnapos tortája bánta.

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

Nehéz kérdés. Mindegyik előadás az életemben egy fontos mérföldkő, meghatározó pontja a szakmai utamnak. A 2019-es évemet jobbnál jobb szerepekkel zártam, mint pl: Boka (A Pál utcai fiúk zenés előadás – A szerk. ) vagy Robert Louis Stevenson (A kincses sziget musical – A szerk.). Az utóbbiban rengeteg próza és énekelni való is van, nem beszélve arról, hogy a darabban 3 különböző karaktert kell megformálnom. A darab A kincses sziget írójáról szól, az ő kalandos életét meséli el úgy, hogy közben megelevenedik előttünk a sikeres regény története, melynek szereplőihez a saját életéből merít. Tulajdonképpen színház a színházban, amelyben a valóság síkjáról pillanatok alatt átkerülünk a történet síkjára. Egyik pillanatban íróként narrálom a regény történéseit, a másikban pedig már én is annak szereplője vagyok. Izgalmas és nehéz feladat.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

A darabok többsége valami probléma köré épül, ami az előadás végére nagy szerencsével megoldódik, vagy megoldódni látszik, ami egyfajta katarzis élményként szolgál. A probléma/ bonyodalom jellegétől függően, amin a karakter a történet során végigmegy, szükségképpen kell, hogy hasson rám is, tehát az Ő problémája az enyém is. Például Bokaként megvisel a tény, hogy Geréb elárul minket, az, hogy a Grund így is, úgy is elveszett, hiába védtük meg, és ezt csak tetézi az a tény, hogy a legjobb barátod az életét áldozta fel egy hiábavaló ügyért. Komoly veszteségek, amik mindenkit megviselnének.

Pásztor Ádám és Baronits Gábor (fotó: Jardek Szabina)

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Régebben volt egy nem túl hosszú listám ezekről a szerepekről. Mára már elengedtem ezt a „kényszert”, az élet kínálta lehetőségekre bízom magam. Hiszek abban, hogy a nekem való feladatok, szerepek úgyis megtalálnak.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

A Nagy Gatsby-t a Vígszínházban. Katartikus élmény volt, ezúton is szeretnék gratulálni az összes szereplőnek.

+1 kérdés: Több gyerekelőadásban is játszol, közel állnak hozzád ezek a darabok?

A Madách Színházban a Mamma Mia! musical mellett kettő gyerekelőadásban címszerepet játszom, mint Vuk illetve Ludas Matyi. Nagyon hálás vagyok ezekért a lehetőségekért, hiszen a színházba járó legfiatalabb korosztály előtt is megmutatkozhatok. A Vukban együtt játszhattam Székhelyi Jocó bácsival, akitől nem csak szakmailag lehetett sokat tanulni, hanem emberileg is. Az ő személye és hozzáállása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy küldetésként tekintsek minden ifjúsági, illetve gyerekelőadásra, hiszen sok kisgyerek első színházi élményét határozzuk meg. Ez nagy felelősség, mert rajtunk múlik, hogy sikerül-e a színház szeretetének alapjait leraknunk. Remélem, hogy ebben jó úton haladunk.

Kiemelt kép: Pásztor Ádám (fotó: Juhász Éva)