10+1 kérdés: Orosz Ákos

10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal a Vígszínház színművésze, Orosz Ákos válaszolt nekünk.

Mi az első színházi élményed?

A József és a színes szélesvásznú álomkabát a Madách Színházban.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

Zsótér Sándor azt kérte tőlem, hogy másszak fel a falra. Egyszer pedig úgy kellett verset mondanom, mintha egy tál túróstészta lennék.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Mindig csak a következő öt másodperc, arra kell figyelni.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Nagyjából a 25. Bűn és bűnhődés előadásunk után. Már 10 éve voltam a pályán, ez volt az első szerepem a Vígszínház nagyszínpadán, amit nem átvettem, hanem magam próbáltam végig. Nagyon intenzív egyhónapos próbafolyamat előzte meg, külföldi rendezővel, külföldi adaptációval dolgoztunk, ráadásul a szerep is eléggé bonyolult, egyszóval, nehéz munka volt. A 25. előadás környékén éreztem azt, hogy nyugodtan tudom játszani. De ez nem jelenti azt, hogy nem kellett és kell minden pillanatért újból megküzdenem a későbbiekben.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Igazság szerint nem igazán volt ilyen. A diploma megszerzését követően a Maladype Színháznál voltam hét évig, ahol megtanultam, hogy minden, ami körülöttünk történik, az szerves része az életnek és a színháznak. Volt olyan – ez már a Pesti Színházban történt –, hogy előadás közben rosszul lett egy néző, én ezt a monológom közben érzékeltem, szóltam is, hogy kapcsolják fel a fényeket és hívjanak orvost. De ez sem zökkentett ki. Olyan volt már, hogy nagyon kellett pisilnem, az jobban zavart, mint amikor zörögnek a cukorkapapírral. (nevet)

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

A Haramiákban Franz Moort játszottam, és amikor a karakterem a történet szerint már érezte, hogy közeledik számára a vég, akkor – annak ellenére, hogy nem hisz Istenben – elküldi hűséges szolgáját, Danielt lelkészért. Az egyik előadáson véletlenül azt mondtam, hogy „hívd ide a kertészt!”, Papp Zoltán kollégám, aki az inast játszotta, nézett rám nagy szemekkel, mire én korrigáltam és azt mondtam neki: „Érts a szóból, a lelkészt!”

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

A Homokember, mert ez volt az első munkám rendezőként és szerzőként, ráadásul ez egy komplex, nagy kihívással járó feladat volt, amit saját magamnak adtam fel. Színészként Stanisław Wyspiański drámáját, a Novemberi éjt mondanám, amit harmadévesként csináltunk Zsótér Sándorral, ott volt az első igazi színészi élményem. Nézőként pedig egy japán előadás volt, amit Olaszországban láttam, de a címére már sajnos nem emlékszem. Egy japán zenész, egy olasz artista hölgy és egy japán színésznő játszották és ha jól emlékszem Eugenio Barba rendezte. A színésznő már idős volt, de a történet elején 15 évesként láttuk őt, és azon kívül, hogy előadás közben háromszor vagy négyszer átöltözött, nem kapott „külső segítséget”, bő egy óra alatt a szemünk láttára öregedett meg. Elképesztő volt.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

Sok ilyen előadás van. Gyakran játszom sötét, negatív, agresszív figurát, akik, hozzám hasonlóan képesek a végletekig elmenni, csak én ezt a civil életemben, magánemberként megtanultam kezelni. De A vágy villamosa, amiben Stanley Kowalskit játszom, a mai napig megvisel. Nem is a szerep, hanem inkább maga a történet.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Szívesen eljátszanám az All That Jazz című film főszerepét, csak azt már leforgatták 40 éve, és Roy Schneider elhappolta tőlem. De egy hasonló szerepnek örülnék.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

A Hűség című darabot a MU Színházban, a K2 Színház előadásában.

+ 1. Mi lesz a következő nagy projekted?

Május közepén indult volna el Fazekas Máté első nagyjátékfilmjének, a Kilakoltatásnak a forgatása, ha minden jól megy abban játszom majd Nagy Mari és Mészáros Blanka mellett a főszerepet, de ez most, a jelenlegi helyzet miatt eltolódott. Hihetetlenül várom már, mert ez lesz az első olyan mozifilm, aminek a motorja lehetek és ez a felelősség és új kihívás végtelenül motiválttá tesz. A jövőben mindenképpen szeretnék egyre többet forgatni.

Kiemelt kép: Orosz Ákos (fotó: Dömölky Dániel)