10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül majd hétről hétre fény, amelyet mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Nagy Dániel Viktor Junior Prima-díjas szabadúszó színművész válaszolt nekünk.
Mi az első színházi élményed?
A Fekete Péter és A dzsungel könyve a Vígszínházban.
Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!
Teljesen letörtem és kétségbe estem a harmadrostán, mert nem sikerült jó jelenetet mutatnom. Novák Eszter odajött hozzám, és bátorítólag azt mondja: Szedd össze magad, most kaptok egy új feladatot, 10 percetek van összerakni egy egyszemélyes jelenetet, „A tárgyak lázadása” címmel. Gyakorlatilag egy improvizációt lehet ennyi idő alatt nagy vonalakban megtervezni. Olyan energikusan dühös, telített, szórakoztató jelenetet az egyetemi éveim alatt nem tudtam többet összerakni, mint akkor. Ebben az emlékben az a csodás, ahogyan Eszter belém vetett hite szárnyakat adott.
Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?
Tudj nevetni magadon.
Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?
Nem az, hogy színész vagyok, hanem hogy mire vagyok képes. Ez fontosabb körvonalazódás lett bennem a monodrámám bemutatása után. (Leszámolás velem – A szerk.)
Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?
Inkább meglep, ha egy központi kellék hiányzik, netalán egy drámai pillanatban megcsörren egy mobil a nézőtéren. Ilyenkor mindig a játéklehetőségeken belül igyekszem megoldani a helyzetet, nem szeretek kilépni a szerepemből a színpadon, hacsak nem kifejezetten az a feladat.
Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?
Nem emlékszem semmi különösebb ilyenre.
Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?
A Krétakör Feketeország című előadása. Olyan szabadon, bátran, vagányan, szórakoztatóan és mégis fajsúlyosan játszottak. Nagyon jó előadás (volt).
Volt olyan előadás, ami lelkileg megviselt?
A Centrál Színházban a Mirandolina, Novák Eszter rendezésében.
Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?
Nincs szerepálmom. Inkább az a vágyam, hogy meghatározó, katartikus előadást hozhassak létre a társaimmal. Olyat, amit hazavisznek, emlegetnek, hozzá hasonlítanak még később is színházi élményeket. Olyat, ami komplexen képes élményt adni és gondolkodtatni.
Mit láttál legutóbb színházban nézőként?
A hullaégetőt a Belvárosi Színházban.
+1 Nemrég saját zenekart alapítottál. Mit ad neked a zene, amit a színház nem?
Koncentráltabb, érzelmesebb, felemelőbb pillanatokat. Színészként kevésbé részesülök abból a hatásból, amit keltek, zenélés közben viszont átitatódom az eksztatikus energiákkal én is.
Kiemelt kép: Nagy Dániel Viktor (Fotó: Takács Attila)