10+1 kérdés: Mészáros Martin

A 10+1 kérdéssorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény a színészekről hétről hétre, melyeket mindig is tudni akartunk, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Mészáros Martin, a Nemzeti Színház színművésze válaszolt nekünk. 

Mi az első színházi élményed?

A Szabadkai Népszínházban láttam a Szomorú vasárnapot. Ez nem a legelső színházi élményem, de az első maradandó.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

A másodrostára tartottam és a buszmegállóban összefutottam a matek tanárommal, aki ott közölte velem, hogy megbuktam az érettségin matekból, mert ceruzával írtam meg toll helyett. Szerencsére sikerült teljesen kizárnom a többnapos másodrosta idején ezt a meglehetősen nyomasztó tényezőt. Továbbjutottam, matekból pedig sikerült a szóbelim.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Zsótér Sándortól azt tanultam, hogyan lehet megfogalmazni egy gondolatot. Egyszerűnek tűnik, pedig nem az.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Amikor először voltam gyakorlaton színháznál, akkor tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor tíztől kettőig tart a próba, nem dolgozhatok tovább egy-egy jeleneten éjszaka a kollégákkal, mint az egyetemen az osztálytársaimmal. Nagyon más minőség volt, hozzá kellett szoknom, hogy azokon a próbákon hozzak ki magamból a lehető legtöbbet, legyek a legjobb állapotban, koncentráltan arra az időre amíg tart a próba. Ez a felismerés meghatározó érzés volt, de a kétségek továbbra is maradtak.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Alapvetően nem nagyon zavar, ha bármilyen mozgolódást érzékelek a nézőtéren, nehezen zökkent ki, de játszottam Kaposváron a Csiky Gergely Színházban egy Bulgakov-darabban a stúdióban. Nagyon pici tér volt, a nézők szinte a színpadon ültek. Az egyik előadáson az történt, hogy az első sorban egy néni kibontott egy csomag cukorkát és kivett belőle egyet. Ezt nyilván észleltem, hiszen karnyújtásnyira tőle mondtam a szöveget, de ezután elkezdte megkínálni vele az összes embert, akit csak elért, és természetesen mindenki élt a lehetőséggel és belenyúlt a cukorkás tasakba. Nehezen léptem túl rajta.

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Még egyetemistaként egy fesztiválon ugyanazon a napon két különböző előadást játszottam: 19:00-tól Romeo és Júliát, 22:30-tól pedig az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedését. Mindkét darab nagyon intenzív volt és fárasztó. Talán ennek tudható be, hogy mire az Arturo Ui-ban az utolsó nagy monológomhoz értem, véletlenül a darab legelső hosszabb monológját kezdtem el. Nagyjából a felénél észleltem, hogy baj van. Sikerült belőle kimászni, de nagyon kellemetlenül éreztem magam. Most is kínos visszagondolnom rá.

Számodra melyik volt a legmeghatározóbb előadás eddig, és miért?

Moszkvában láttam egy Sirályt, amit Jurij Butusov rendezett. Öt és fél órás volt, és az egyik utolsó jelenetet négyszer csinálták meg egymás után, természetesen másként. Lehengerlő volt.

Volt olyan előadása, ami lelkileg megviselt?

Igen. A Rocco és fivérei próbafolyamata meglehetősen nehéz volt. Egy vidéki család felköltözik a nagyvárosba tele ambíciókkal, reménnyel. Aztán az egész szétforgácsolódik és széthullik, a testvérek között feszültség alakul ki. Ez a helyzet nagyon rímel a saját életemre. Nekem két bátyám van, mindketten más országban élnek. Bár közöttünk nincsenek feszültségek, mégis nagyon megvisel, hogy távol vannak. Amikor a Roccót próbáltuk még intenzívebben éltem meg a hiányukat.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Trepljovot a Sirályból. De nagyon szívesen alakítanék olyan szerepet, amihez a külsőmön kellene valamilyen nagy változást elérnem, például meghízni vagy lefogyni. Most egy ideig szőke volt a hajam egy forgatás miatt és nagyon élveztem.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

A Katonában voltam utoljára még ősszel, amikor lehetett színházba menni, ahol a Poppea megkoronázását néztem meg. Online pedig láttam A csemegepultos naplóját Ötvös Andrással.

+ 1 Egymás után két bemutatóban is főszerepet játszottál ősszel, hogy esik ilyen terhelt időszak után a mostani színházi csend?

Nagyon élveztem azt az időszakot! Ősszel, amikor visszamehettünk a színházba próbálni, játszani az előadásokat, tele voltam energiával. Nagyon élveztem a Leándernek és a Forró mezőknek is a próbafolyamatát. Nehéz, összetett, bonyolult feladatok voltak, amik miatt jó színésznek lenni, mert kihívás elé állítanak. Kicsit olyan volt, mintha visszaállt volna a rend. De közben minden folyosópletyka arról szólt, hogy vajon leállunk-e ismét?

Sokkal nehezebben élem meg a mostani kényszerszünetet, mint a tavaszit. Próbálom minél jobban karban tartani magam szellemileg és fizikailag is. Igyekszem minél többet olvasni, filmeket, sorozatokat nézni és sportolok is: rászoktam a terepfutásra, amit nagyon élvezek. De  már nagyon hiányzik a munka. Rendszeresen álmodom a színházzal például, általában azt, hogy elkezdődik az előadás és fogalmam sincs a szövegről. Őszintén remélem, hogy minél előbb visszatérhetünk a színpadra, a nézők pedig a nézőtérre!

Kiemelt kép: Mészáros Martin (Fotó: Bezzeg Gyula)