10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal a Vörösmarty Színház művésze, Kovács Tamás válaszolt nekünk.

Mi az első színházi élményed?

Nem emlékszem. Nagyon pici voltam, 4-5 éves szerintem. Biztosan Szabadkán történt a Népszínházban, a Johnny fegyverben c. monodrámát láttam vagy a Nem fáj c. előadást. Egy-egy kép maradt meg belőle. Gyakran elaludtam az előadásokon.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

Kimondták a neveket, akiket felvettek én pedig odamentem a hölgyhöz, aki felolvasta a névsort és még háromszor rákérdeztem, hogy biztosan az én nevemet hallottam-e.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Nem tudnék egyet kiemelni. Egyfajta gondolkodásmód az, amit el lehet tanulni tőlük.

Jelenet a Trianon című előadásból (Fotó: Kiss László)

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Nem volt ilyen pont. Ez szerintem egy folyamat. Az egyetem vége felé, mikor már több futó előadásunk volt és estéről estére ugyanazokat a darabokat tudtuk játszani, akkor érezte az ember, hogy ez körülbelül olyan, mint amit majd a pályán fogunk csinálni.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Szokott ilyen lenni. Legutóbb, azt hiszem, az Az a szép, fényes napot játszottuk Székesfehérváron és arra lettem figyelmes, hogy az első sorban egy fiatal srác egy fényvisszaverős pólóban van. Meglehetősen zavart. Világított a gyerek. Egyébként bizonyos kollégák gyakran ki tudnak zökkenteni.

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Nem maradt meg különösen egyik sem. Van, mikor összeakad az ember nyelve vagy belebonyolódik egy mondatba. Az egyik tanárom azt mondta, hogy ha teljesen jelen vagy a színpadon és tudod, hogy mit mondasz, akkor nem bakizol!

Lábodi Ádám és Kovács Tamás az Az a szép, fényes nap című előadásban (Fotó: Kiss László)

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

Sok volt, de talán a Roberto Zuccót emelném ki. Nagyon élveztem a Horváth Csabával való munkát. Az a színházi nyelv közel áll hozzám, úgy érzem. Úgy gondolom, hogy sikernek örvendett az előadás, csak aztán eltörtem a kezem.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

A Rómeó és Júlia megviselt.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Nincs. Mindig az adott feladatra igyekszem koncentrálni. Egy akciófilmben mondjuk szívesen játszanék. Egy hasonlóban, mint amilyen a La Casa De Papel (magyarul A nagy pénzrablás – a szerk.) című sorozat.

Kovács Tamás a Rómeó és Júlia című előadásban (Fotó: Kiss László)

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

Az Örkény Színházban láttam a Kertész utcai Shaxpeare-mosót. Szerettem!

+ 1. Mivel töltöd a mostani időt?

Igyekszem hasznosan tölteni az időmet. Sokat olvasok, futok az erdőben és a testvéremnek segítek a lakásfelújításban. Lehordtunk 350 sittes zsákot a negyedik emeletről. Nem volt egyszerű.

Kiemelt kép: Kovács Tamás (Fotó: Koncz Márton/Origo)