10+1 kérdés: Kopek Janka

10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Kopek Janka, a Vígszínház színművésze válaszolt nekünk.

Mi az első színházi élményed?

Öt évesen Földessy Margit színistúdiójában az első alkalom után megkérdeztem a szüleimtől, hogy nem lehetne-e ovi helyett inkább ide járni. Színházban pedig az Óz Pápai Erikával, a Vígben. Miatta mentünk, de nem ő játszott, mert megsérült pár nappal előtte. Az előadás végén kijött Erika és elénekelte ő is a Túl a szivárványont a nézőknek. Legalábbis én így emlékszem.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a Színműs felvételiről!

Elég sokat jártam felvételizni, szóval nekem inkább az az érzés maradt meg, hogy mennyit készültem rá mindig. Meg, hogy mennyire kitartó és elszánt voltam ebben.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Több is van, de ami elég sokszor eszembe jut: Mohácsi János azt mondta, hogy ugyanúgy energia megcsinálni valamit rosszul, mint jól, úgyhogy akkor inkább csináljam jól.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy most már színész vagy?

Nem emlékszem ilyen pontra, ez inkább egy folyamat volt.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Én igyekszem mindent, ami az előadás alatt történik, bejátszani. Nagyon szeretem azt, amikor egy rendező eleve úgy épít fel egy előadást, hogy le lehessen benne reagálni a váratlan helyzeteket, akár egy bakit, akár valamilyen technikai problémát. Persze erre nem minden darabnál van lehetőség, de ez nem is baj. Megszólal mondjuk egy mobil, mindenki hallja, ilyenkor van egy közös fura pillanat, és aztán megyünk is tovább a nézőkkel együtt. Szerintem ezek beleférnek, ettől csak még élőbb lesz az egész, még ha egy kicsit zavaró is mindenkinek és egy pillanatra ki is zökkent a dolog. Szeretem, ha improvizálni kell, vagy valamit hirtelen élesben megoldani. Engem ezek a helyzetek mindig inspirálnak. Az sem zavar például, ha kimegy egy néző. Ez hozzátartozik az egészhez.

Melyik volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Igazán emlékezetes bakik elég ritkán vannak szerintem. Kering persze néhány nagy sztori, de én még várok a sajátomra.

Melyik a legmeghatározóbb előadás számodra, és miért?

Az Armin Petras rendezte Máglya, amit Drezdában próbáltunk vele és ott, illetve a stuttgarti színházban is eljátszottuk – majd a Vígszínház Házi Színpadán a magyar nyelvű változat repertoárra került. Petrasnál próbáltam és játszottam színpadon először angol és német nyelven. A másik pedig egy szóló performansz, amit Eszenyi Enikő rendezett. Ezt is két nyelven játszom, nagyon tetszik benne az, hogy itt magamra vagyok utalva és egyedül kell benne helytállnom.

Volt olyan előadás, ami lelkileg megviselt?

Nekem az a legjobb része a napnak, amikor előadás van. Szóval engem, Kopek Jankát ez mindig inkább feldob, mintsem megvisel, bármilyenek is a körülmények, bármilyen témájú vagy műfajú is az előadás, bármilyen is a szerepem. Persze az előadáson belül a karaktereimet megviselik a történetek, de ez kezdéstől a tapsig tart. Inkább egy-egy próbafolyamat tud nehéz lenni. De az előadás nekem már mindig öröm.

Van szerepálmod?

Kislányként én szerettem volna lenni Ariel egy élőszereplős A kis hableányban. Lennék nagyon FBI ügynök, illetve imádom a sci-fiket is, szóval valami ilyesmi is jó lenne. Egyébként meg Anna Petrovna a Platonovból. Egyszer már volt lehetőségem eljátszani, hála a k2 Színháznak, és bízom benne, hogy fogok még vele találkozni. Rá nagyon hasonlít a civil énem is.

Mit láttál legutóbb színházban?

A legjobb barátnőm, Eke Angéla monodrámájának bemutatóján voltam a Radnóti Tesla Laborban. Én, Iphigénia a címe és igazán Angélás lett.

+1 A Vígszínház heti élő műsorának, a VígLivenak is a műsorvezetője vagy, mit szeretsz ebben a munkában?

Ez egy 45-50 perces élő műsor, 3-4 vendéggel, nagy koncentrációt és felkészülést igényel minden alkalom. Szeretem, hogy megmutathatjuk a nézőknek, hogy mi minden zajlik a Vígszínházban munka közben, és azt is, hogy az internet segítségével mindenkihez eljuthatunk ezzel a műsorral. Az élő adásnak számomra pedig van egy színpadi előadáshoz hasonlítható varázsa. Nagyon szeretek a meghívott kollégáimmal beszélgetni, mert engem mindig érdekel, hogy mennyi és milyen munka áll egy-egy siker, eredmény, alakítás, pálya mögött. Fontosnak tartom, hogy ezeket a történeteket megosszuk egymással, erre a VígLive egy fantasztikus lehetőség, szuper, hogy Eszenyi Enikő kitalált és elindított egy ilyen műsort a Vígszínházban.

Kiemelt kép: Kopek Janka (Fotó: Dömölky Dániel)