10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Hajdu Tibor, a Színművészeti frissen végzett fiatal tehetsége válaszolt nekünk.

Mi az első színházi élményed?

Hat- vagy hétéves lehettem, amikor Nyíregyházán megnéztük A nyomorultak című musicalt, amiben az unokatesóm, Bakos-Kiss Gábor játszotta Jean Valjean szerepét. A szünetben hátra mentünk, hogy köszönjünk neki, ő akkor már át volt maszkírozva idős emberré, és annyira megijedtem tőle, hogy elszaladtam. Nagyon rossz élmény volt.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a Színműs felvételiről!

Életem első találkozás Zsótér Sándorral. Az első rostán voltam, beléptem a terembe, köszöntem, erre ő azt mondta, hogy „de jó, magának is olyan disznó szeme van, mint nekem!”

Fotó: Kukta Dóra

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Nem is egy tanács, hanem egy jelmondat maradt meg bennem élesen, ami a termünk falára is föl volt vésve. „Úgy, hogy elhiggyék.”

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy most már színész vagy?

Én egy gyári munkás vagyok.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Ha a partner bakizik a szövegben, és valami vicces szó kerekedik ki ebből a történetből. Ez nagyon ki tud zökkenteni, általában ilyenkor óriásiakat is röhögünk. A másik ilyen, amikor én szeretnék valami hatalmas érzelmekkel átszőtt szöveget mondani, de nem jut eszembe, ami következne, ilyenkor vagy valami teljesen oda nem illő szó kerül a nyelvemre, vagy halandzsa nyelven mondok valamit, aminek semmi értelme, csak a züfec jön ki belőle.

Melyik volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Az egyik egyetemi vizsgaelőadáson egy borzalmas szópoént kellett elmondanom a színpadon, ami minden egyes este újra és újra nevetésbe fulladt, de nem csak a partnerek, én sem bírtam faarccal, annyira borzasztó szóvicc volt. Sosem fogom elfelejteni.

Koroknai Sándor és Hajdu Tibor a Karamazovok című előadásban (fotó: szinhaz.org)

Melyik a legmeghatározóbb előadás számodra, és miért?

A legfontosabb számomra a Mágnás Miska még az egyetemről, azért is, mert én játszottam benne a főszerepet, de azt éreztem az osztálytársaimon, hogy egy bizonyos pontig ők is élvezték a dolgot, és mindenki bele tudott tenni valamit magából. Nagyon megragadt bennem ez a műfaj, jó volt bohóckodni, ritmusból dolgozni.

Volt olyan előadás, ami lelkileg megviselt?

A Karamazov testvérek, amit Zsótér Sándor rendezett, vagy Az éjszaka a nappal anyja, amit pedig Fehér Andrissal csináltunk.

Van szerepálmod?

Mindig változik, hogy melyik az.

Mit láttál legutóbb színházban?

Az Örkény Színházban A lélek legszebb éjszakáját.

Melyik színész egy jó tulajdonságát választanád, ha választhatnál?

Nagy Zsolt szikárságát és nyers stílusát, Zsótér Sándor megszállottságát, Lars Eidingertől pedig bármit elfogadnék.

Kiemelt kép: Éder Vera