10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal a Vígszínház színművésze, Ertl Zsombor válaszolt nekünk.
Mi az első színházi élményed?
Az Előszobaszekrény boszorkánya című gyerekelőadást láttam először, viszonylag kicsiként. Annyira a hatása alá kerültem, hogy hónapokig féltem tőle. Ráadásul nálunk nagy előszobaszekrények voltak, jobb volt vigyázni velük.
Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!
A második rostán a Julie kisasszonyból mondtam Jean egyik monológját, amikor megkérték a tanárok az előző osztályban végzett Mészáros Blankát, hogy jöjjön be a jelenetbe és segítsen. Amikor befejeztem, mondták, hogy kevés benne a düh és az elnyomottság, ezért megkértek, hogy próbáljam meg újra. Ekkor Blanka az egyik széket, ami a teremben volt, elkezdte lassan végig húzni a terem egyik sarka felé. Elviselhetetlenül nyikorgott, és nem tudtam közben beszélni. Ettől rögtön sokkal jobban ment a feladat. Döbbenetes volt számomra, hogy milyen profi partner.
Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?
Hegedűs D. Géza tanár úr mondta sokszor: „Ez egy hosszú távú pálya.” Ez most kifejezetten aktuális is. Nem egy évre, hanem egy egész életre kell kondicionálnunk magunkat. Így lehet átvergődni a nehezebb, vagy eseménytelen időszakokon is.
Ertl Zsombor A nagy Gatsbyben (Fotó: Zsigmond László)
Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?
Nem sokkal a diploma megszerzése után megkérdezte tőlem valaki kutyasétáltatás közben, hogy mivel foglalkozom. „Színész vagyok.” – válaszoltam, és éreztem, hogy ez nekem most sokkal többet jelent, mint előtte bármikor. Akkor mutatkoztam be így először.
Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?
Vannak azok a különleges pillanatok, amikor a szöveg egy sora teljesen összecseng a napoddal. Az ilyen helyzetek mindig kizökkentenek egy kicsit, de meg is mosolyogtat a gondolat, hogy milyen új asszociációk jutnak eszembe ilyenkor az adott darab okán.
Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?
A diktátorban van egy „vödrös jelenet”: a borbély ügyesen kicselez két járőrt, akik egy festékes vödörrel érkeznek, hogy megjelöljék a műhelyt. Az 53. előadáson történt, hogy a legnagyobb nyugalommal sétáltam be a színpadra a jelenet körülbelül egyetlen és legfontosabb kelléke nélkül. Megoldottuk, de szörnyen éreztem magam…
Ertl Zsombor, ifj. Vidnyánszky Attila és Zoltán Áron A diktátor című előadásban (Fotó: Várady Nikolett)
Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?
Amit legutóbb láttam és lenyűgözött, az a Kertész utcai Shaxpeare-mosó volt az Örkény Színházban. A lehengerlő stílus és energia mellett, számomra a csodálatos csapatmunka miatt is örök emlék marad ez az előadás.
Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?
Most nem jut eszembe ilyen.
Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?
A Liliom címszerepét nagyon szívesen eljátszanám egyszer karrierem során.
Ertl Zsombor és Rudolf Szonja A doktor úrban (Fotó: Juhász Éva)
Mit láttál legutóbb színházban nézőként?
A Katona József Színház Portugál című előadásának felvételét volt szerencsém legutóbb online formában megnézni. Remek előadás, örülök, hogy „bepótolhattam”.
+1. Most kezdődtek meg a Madárhegy próbái, amit Darvasi Áron állít színpadra a Jurányiban, és amiben te is szerepet kaptál. Milyen érzés úgy elkezdeni egy próbafolyamatot, hogy nem tudhatod biztosan mikor kerülhet majd bemutatásra az előadás?
Erre nem is gondolok. Örülök, hogy tudok dolgozni, a többi pedig majd kiderül.
Kiemelt kép: Ertl Zsombor (Fotó: Színház- és Filmművészeti Egyetem)
