10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Dobai Attila színművész válaszolt nekünk.

Mi az első színházi élményed?

Huuuuuh, ez egy nagyon jó kérdés! Még kiskoromban, Erdélyben biztosan láttam a művelődési házakban is színdarabokat, de azok valahogy nem maradtak meg. Amikor Budapestre költöztünk, az első darab, amit láttam a Csoportterápia volt a Madách Színházban. Akkor még semmi közöm nem volt a színházhoz, de azt hiszem ez is hozzájárult picit ahhoz, hogy később a színpad irányába terelődjek. Nagyon megtetszett a zenés színház és tudtam, hogy ebbe az irányba szeretnék elindulni. Színészként a My Fair Ladyben volt az első szerepem. A Pesti Magyar Színiakadémián végeztem és ott már első évtől bekerültünk különböző darabokba. Ha a My Fair Ladyre, gondolok még most is izgalom fog el. Az egész előadás alatt annyi dolgom volt, hogy pincérként behozok egy széket, leteszem egy adott helyre, állok mögötte a jelenet végéig, majd kiviszem. Ez nem is hangzik annyira bonyolultnak, de mindezt természetesen adott zenei ütemre kellett és gondolom, mondanom sem kell, hogy amíg a szék mögött álltam a kollégáim mindent elkövettek, hogy megnevettessenek.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

Nagyon sokszor felvételiztem, de ami most rögtön eszembe jutott és nagyon nevetek magamon, az, amikor az egyik évben kínomban már nem tudtam, hogy milyen dalt írjak be a repertoáromba, így Lana Del Rey egyik számát választottam. Egy depressziós pop dalt… Magam sem értem, hogy gondoltam, hogy majd ezzel fognak felvenni?  (nevet)

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Az akadémián Lengyel Ferenc volt az osztályfőnököm. Nagyon sok mindent próbált nekünk átadni, főként azt, hogy soha ne hagyjuk alábecsülni magunkat és mindig álljunk ki magunkért. Szerintem ebben a szakmában ez egy nagyon fontos dolog!

Dobai Attila és Esztergályos Cecília (fotó: Szirmai Klári)

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Több mint 2 évig játszottam a Holnap Tali című ifjúsági sorozatban főszerepet, mégis amikor ez a gondolat megfogalmazódott bennem, az a SunCity című musical (rendező: Szente Vajk) bemutatója után volt. Ez volt az első olyan darab, amiben főszereplő voltam, kaptam szóló dalt, és nekem kellett középen elől táncolni. Ez már egy igazán szép nagy feladat volt számomra, azóta is az az egyik kedvenc előadásom!

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Egy nem túl vidám történet jut eszembe: tavaly ősszel volt Debrecenben A Pál utcai fiúk bemutatója és pont az első felvonás közepén sikerült az egyik koreográfiában egy rosszat ugranom, aminek következtében a térdkalácsom kifordult a helyéről. Viszont mennyire csodálatos az emberi szervezet, a tudatalattim és a termelődő adrenalin következtében, megfogtam és egy mozdulattal visszatettem a helyére. Most sem igazán értem, hogyan történt, de hogy nem tudatos volt, az tuti. Ezután jött még csak az izgi rész! Tudtam, hogy így nem fogom tudni végig csinálni az előadást, mert alig bírtam ráállni. Szerencsére a darab ügyelője és asszisztense azonnal észrevették, hogy mi történt és riasztották a váltómat, aki a nézőtéren ült. Volt még egy hosszabb jelenet (a gittegylet feloszlatása), ahol szerencsére végig ülnöm kellett, ez idő alatt sikerült a váltómnak beöltöznie és a takarásból lekommunikáltuk, hogy hogyan fog a csere megtörténni. Szinte az összes szereplő, aki nem volt akkor színpadon a takarásból figyelte, hogy mi fog történni. Nem is tudom, hogy valaha kellett-e egyszerre ennyi mindenre figyelnem. A jelenet végén jött egy dal, amikor én egyik oldalon kiléptem a takarásba a váltóm pedig a túloldalon belépett. Itt még a takarásból el kellett énekelnem egy dalt, amit a váltóm leszinkronizált, ugyanis nem volt rajta mikroport. Azt hiszem, ez a kis félrelépés eléggé kizökkentett, mégis úgy emlékszem rá vissza, mint egy szuper színházi pillanatra, ugyanis az egész stáb profin oldotta meg a helyzetet, amiből a nézők nagy része szinte semmit nem vett észre.

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Szerencsére kisebb szöveg és koreográfiatévesztéseken kívül nagyobb bakim még nem volt. De, az egyik legnagyobb félelmem, hogy bemegyek a színpadra és egy másik darab szövegét kezdem el mondani…

Dobai Attila és Esztergályos Cecília

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

Az egyik legmeghatározóbb előadás számomra egy 2019-es bemutatóm, a Ha beüt a ménkű,  amit a Vidám színpadon játszunk nagy sikerrel. Ez volt ott az első szerepem és nagyon megtisztelő, hogy együtt játszhatok Esztergályos Cecíliával. Mellesleg a darabban az unokáját alakítom, és már a való életben is olyan a kapcsolatom vele mintha a pótnagyim lenne. Kiskoromban, Erdélyben nagyon sokat láttam a TV-ben és számomra még mindig hihetetlen, hogy vele állhatok egy színpadon. Nagyon sokat tanultam tőle akárcsak a darab többi szereplőjétől: Böröndi Tamástól, Straub Dezsőtől és Götz Annától. Mindig egy élmény velük játszani!

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

Eddig még nem talált meg olyan előadás, ami nagyon megviselt volna lelkileg, de remélem, hogy hamarosan majd jön egy olyan szerep, amiben egy picit szenvednem kell, amibe úgy igazán bele kell halni. Tudom, hogy ez is bennem van és szeretném ezt az oldalam is megmutatni.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Szeretnék olyan szerepeket eljátszani, amelyek elsőre egyáltalán nem passzolnak hozzám. Szerintem van abban valami izgalmas, ha egy színész hozzá nem illő szerepeket kap. Ebben van az igazi kihívás, hogy azt is hitelesen tudja-e eljátszani.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

Most 2 előadás is eszembe jutott. Az egyik a Gyilkosság az Orient Expresszen a Tháliában, nagyon menő volt az egész látvány és nem is tudom, hogy utoljára mikor hallottam ennyire feszült csendet nézőtéren. Rendesen izgultam, hogy mi lesz a vége, pedig olvastam a könyvet, láttam a filmet és mégis. A másik előadás a Karinthy Színházban volt a Maga lesz a férjem című előadás. Rengeteg nagyon kedves barátom/kollégám játszik benne. Nagyon büszke voltam rájuk, egy igazán jó hangulatú, vicces, zenés előadás. Szerintem abszolút beleillik a Karinthy Színház repertoárjába.

+1. Jól tudom, hogy fotózással is foglakozol?

Igen, nagyjából 3-3,5 éve foglalkozom fotózással. Az elején még csak hobbinak indult, de mostanra egyre több felkérést kapok. Idén volt az első fotó- és festménykiállításom, amire nagyon büszke vagyok. A megnyitó alatt a Buratinó gyermekotthonnak gyűjtöttem és számomra rettentően felemelő érzés volt, hogy rengeteg barátom a jó ügy mellé állt: Balázs Andi volt az est háziasszonya, és fellépett Sári Évi, Békefi Viki és Feng Ya Ou, illetve Jenes Kitti is.

Kiemelt kép: Dobai Attila (Fotó: Köő Adrienn)