10+1 kérdés: Barta Ágnes

A 10+1 kérdéssorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény a színészekről hétről hétre, melyeket mindig is tudni akartunk, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Barta Ágnes, a Nemzeti Színház színművésze válaszolt nekünk. 

Mi az első színházi élményed?

A zilahi művházban egy gyerekelőadásra vittek a suliból, nem emlékszem a címére, a történetre sem, csak arra, hogy néhány gyereket felszólítottak a színpadra, és én is köztük voltam. Nyílván majd kiestem a széksorok közül, annyira jelentkeztem, de sikerült, feljutottam. Kismajomnak öltöztettek és táncoltam.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

Máté Gábor az első rostán szóvá tette, hogy érdekes a hangszínem, kérdezte, hogy mindig ilyen-e, vagy csak most vagyok kicsit rekedtebb. Ennek akkora jelentőséget tulajdonítottam, hogy elhatároztam, hogy másodrostára megoldom a problémát. Utána olvastam, hogy mit lehetne tenni, így a másodrosta reggelén egy jó nagy marék vizet szippantottam az orromba, hogy átmossam a torkomat meg az orromat… Akinek szaladt már az orrába víz a strandon, az nagyjából el tudja képzelni, hogy sikerült az aznap reggeli készülődés.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert nincs klasszikus értelembe vett mesterem. Az szerintem többről szól annál, hogy valakitől szerettél tanulni, és úgy alakult, hogy ő volt a mesterség tanárod. Úgy képzelem, hogy a mester választ tanítványt, és nem fordítva. Udvaros Dorottya számomra nagy példakép, az utóbbi időben hozzá fordultam tanácsért, mindig inspiráló vele beszélgetni. Úgy tud tanácsot adni, hogy semmilyen nyomást nem helyez rád, mindenre nyitott és kíváncsi. Jó a szemébe nézni a színpadon.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Egyik reggel mikor vittek egy forgatásra és jött értem az autó, hangolódtam az aznapi jelenetekre, mormoltam a szövegeket, beültem a sminkbe és megéreztem, hogy igen végre most azt érzem, hogy színésznő vagyok, ez az, amit mindig is akartam. Ekkor felborult alattam a szék és bebukfenceztem a sminkasztal alá, jól bevertem a fejem, Julcsi, a sminkes alig tudott kikaparni onnan. Ez egy figyelmeztetés volt szerintem. Olyan jó lenne jókat röhögni magunkon (nem csak másokon), hogy ne magunkat vegyük olyan véresen komolyan, hanem a feladatot. Lemegy egy csomó felesleges nyomás meg teher az ember válláról.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Nagyon nevetős vagyok. Abban a felfokozott lelkiállapotban, amiben a színpadon létezünk, a feszültség így tud kipukkadni belőlem. Most már vannak technikáim hogyan fojtsam el, de őszintén szólva szeretem ezt a tulajdonságomat. A legdrámaibb pillanatokat is belső derűvel szeretném megélni. Na, ez persze kevesebbszer sikerül, mint szeretném.

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Egyszer volt, hogy a fáradságtól teljesen összezagyváltam egy mondatot. A János Vitézben azt mondtam az “öreg volt a halász, térdig ért szakálla“ helyett, hogy “öreg volt a szakáll”. Ez leírva lehet, hogy nem annyira vicces, de én nem tudtam befejezni a mondatot. Megfogtam Mikecz Esti karját, odasúgtam neki, hogy mondj már valamit. Szerencsére ő kimentett, de sosem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat.

Számodra melyik volt a legmeghatározóbb előadás eddig, és miért?

A Woyzeck, a Psyché, a Rocco és fivérei, nehéz választani, nehéz nagy szerepek, de mindegyik nőt nagyon szeretem. Szabadságért áhítozó, szabadságukért küzdő, szabadságukat megélő nők. Lehet, hogy ez a kulcsszó: Szabadság.

Volt olyan előadása, ami lelkileg megviselt?

Igen volt. A Részegek, amit Viktor Rizsakov rendezett. Viktor a premierig, sőt azután is nyitva hagyott kérdéseket a darabbal kapcsolatban, amitől élő marad az előadás, mert a keresésnek soha nem lesz vége, másrészt megvan annak a veszélye is, hogy minden színész a maga módján és máshol keresi a megoldásokat.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Mindegyiket. Konkrét szerepálmom nincs, csak akkor jövök rá, hogy ezt is meg azt is mennyire eljátszanám, mikor más színésznőket nézek. Szerintem ez egészséges, hogy mindent habzsolna az ember.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

“Igazi” színházban a Poppea megkoronázását láttam a Katonában. Szürreális élmény volt, mert az már a hőmérőzés, és a mindenféle járvány protokoll időszakára esett. Online színházban pedig a Csemege pultos naplóját láttam Eötvös András előadásában.

+ 1 Főszerepet játszol az RTL Klub Mellékhatás című sorozatában, ami egy nagyon érzékeny témát, a béranyaság kérdését dolgozza fel. Te mit gondolsz erről?

Orvosi és etikai szempontból én nem tudok véleményt formálni, nem is mennék bele, hogy mi helyes, és mi nem az. Színésznőként és emberként pedig mindenkit meg tudok érteni. Egy gyermekre vágyó nő és férfi, vagy egy gyermekét megmenteni próbáló nő? Óriási erők, óriási motivációk, vágyak. Hálás szerepek, valódi problémák. Öröm volt dolgozni rajta.

Kiemelt kép: Barta Ágnes (Fotó: Bezzeg Gyula)