„Számomra fontos volt, hogy sok visszacsatolás legyen benne a gyökereinkre és a tradíciónkra” – interjú Hoffer Károllyal

A Budapest Bábszínház október 8-án ünnepli 70. születésnapját. A jubileumot a kivételesen őszre időzített és már tizedik alkalommal megrendezésre kerülő BÁBU Fesztivállal ünneplik, melynek nyitóelőadása Weöres Sándor Holdbeli csónakos című darabja lesz. Az előadás tervezőjével és rendezőjével, Hoffer Károllyal beszélgettünk.

Idén 70 éves a Bábszínház, a jubileumot pedig a Holdbeli csónakos bemutatójával ünneplitek. Miért pont ezt a darabot választottad az alkalomra?

Nagyon régóta foglalkoztat, 3-4 éve ajánlottam először igazgató úrnak, hogy szívesen megcsinálnám. Neki is személyes kötődése van az anyaghoz, amikor Győrben volt főrendező akkor az ő megrendelésére készült belőle opera, illetve később az általa vezetett Arany János Színház nyitóelőadása is ez volt.

Nekem pedig nagyon erős lenyomatom van a Valló-rendezésről, ami a Nemzeti Színházban készült. Megkockáztatom, hogy abban körülbelül 180 figura volt, Ellinger Edináék osztálya játszott benne, akkor még egyetemistaként. Hihetetlen csodák történtek a színpadon, Valló Péter az új Nemzeti Színház teljes színpadtechnikáját bevetette. Kaszás Attila volt benne a Csónakos, az ő halála után Mátyássy Bence vette át a szerepet, én mindkettőjükkel láttam. Nagy szériát tudott menni az az előadás, legalább 10 évig játszották. Engem pedig rettenetesen lenyűgözött az, hogy mennyire költői és zenei a szöveg, illetve hogy mennyire képre épülő az egész anyag. Engem pont ezek keresztmetszete érdekel.

Egészen különleges körülmények között született a mese.

Igen. Weöres Sándor 1941-ben írta a darabot. ’37-ben volt egy nagy utazása, egészen Indonéziáig ment. Ez komoly lenyomatott hagyott a költészetén és a prózai írásain is, hiszen a távolkeleti filozófiák nagyon közel állnak hozzá, illetve az egész formavilág és kultúrkincs is, amivel ott találkozott először. Ezek szervesülése azt gondolom, hogy a Holdbelinél érhető tetten nála először. Nekem is nagy vágyam az utazás, hogy minél több helyre eljussak, minél több mindent lássak. Ha újra 8 éves lennék, akkor én már valami ilyesmiben merülnék el leginkább, hogy mit jelent a labirintus, és az afrikai maszkok szimbolikája… ezek mind-mind nagyon izgatnak.

Akkor 8 éves kortól lehet majd megnézni?

Igen. Ez egy rendkívül összetett darab, emiatt sokat vacilláltunk, hogy hány éves kortól ajánljuk az előadást. Alapvetően szerintem Weöres szövegnek is olyan konnotációja van, ami kifejezetten felnőtteknek szól. Mégis bábjátéknak mondja ő is, beleépítette például a vásári hagyományt… Szóval a mesei szövetbe sok minden szervesül. Azt próbáltam magamnak megfogalmazni, hogy mi az a fejlődéslélektani határ, ahonnan ez már érdekes tud lenni. Azt gondolom, hogy az, hogy az egyik főszereplőnk, Medvefia kap egy varázssolymot, amivel isteni magasságba emelkedik, vagy az, hogy Pávaszem egy ideába szerelmes, amit aztán hajlamos túlszínezni, óriásira növelni, szerintem abszolút 8 éves dolog. Biztos vagyok benne, hogy ez a korosztály nagyon jól fog tudni azonosulni a szereplőkkel.

Nagyon izgalmas az egész anyag szimbolikája, tele van népi elemekkel. Ezek az előadásban is elő fognak jönni?

Igen. Nagy búvárkodás volt mindennek utána járni. Egyrészt bele kellett magam ásni a szkíta történelembe és a formanyelvbe, de ugyanennyire bele kellett másznom Afrikába, Kínába és Krétába, vagy a sumér művészeti ábrázolásokba is… Hihetetlenül izgalmas volt számomra, ahogy próbáltam felfejteni, hogy mikor melyik korban járunk. Vannak például utalások Parisra és Szép Helénára az első felvonásban, a második elején pedig kiderül, hogy a szünet alatt kitört a trójai háború… az ember azt hinné, hogy van egy komoly kronológiája az egésznek, de Weöres sokkal lazábban kezelte a szálakat.

A különböző kultúrák bábos tradícióit is figyelembe akartam venni az előadásnál, ezért például az egyik kínai kesztyűs bábjáték hagyomány is megjelenik majd a történet egy adott pontján: a kínai börtönőrök Paprika Jancsiékkal keverednek konfliktusba. Ez pedig azért lesz izgalmas, mert ennél a jelenetnél fog kiderülni, hogy a mi kesztyűs hagyományunk hogyan akar szervesülni a kínaihoz, vagy éppen hogyan nem akar.

A rendezői munkáidra erősen jellemző, hogy számos jelentésréteggel bír minden egyes elem, úgy látom a Csónakosnál is így lesz. Mennyi ideig tartottak az előkészületek ehhez?

A tervezési időszak márciusban kezdődött. Május környékén volt a tervelfogadás, június elejétől kezdtük el gyártani négy különböző műhelyben az előadáshoz szükséges eszközöket. Lassan 50 figuránál járunk, ha jól tudom 42 jelmez készült el eddig. Dolgozott velünk egy csodálatos filmes műhely is egy óriás lovon, mert lesz két óriás bábunk is, egy 10 méter hosszú kígyó és egy másfél méter magas táltos ló, ami aztán majd száguldozik a felhők tetején. Együttműködtünk egy elektrotechnikai műhellyel is, ők azon dolgoztak, hogy az az 1000 darab led, ami majd a csillagos eget fogja biztosítani, beépüljön a díszletbe, illetve egy díszletfestő műhely készítette el nyáron a kőfaktúrákat, amelyekből a díszlet áll.

A sajtótájékoztatón láttam ezeket, nagyon izgalmas a látvány.

Igen. Számomra nagyon fontos volt, hogy olyanra redukáljam az előadás díszletének formavilágát, ami a legősibb elemekből merít, így a Stonehenge-szerű építmények köveihez hasonló darabokból dolgoztunk. Van egy hatalmas kapu például, ami előre dől és megtámaszkodik az előtte álló kőtáblákon. Ettől az embernek olyan érzése van, mintha egy kicsit rá akarna borulni, ezzel is sugallva, hogy nem lehet tudni, hogy az a törékeny egyensúlyi helyzet, amiben a folyamatos menekülés közben léteznek a szereplők, meddig tud megmaradni. Másrészt van egy személyes vonal is: gyerekkoromban azt hittem, hogy éjszaka felhúznak egy nagy vásznat és ezen van egy nagy lyuk, amin átláthatunk egy másik világba, ahol továbbra süt a nap és mennek a felhők. Valami ilyesminek láttam a holdkrátereket akkor. Nagyon szerettem volna ezt a képzetet megtartani, hogy a néző tulajdonképpen ennek a félköríves kivágásnak köszönheti, hogy látja a Holdat, sugallva azt, hogy ez a dolgok inverze, nem a valóság.

Az összes bábot te tervezted?

Igen.

Honnan inspirálódtál?

A kutatás során rájöttem, hogy a legtöbb szereplő valós alak volt, így amikor a képanyagokat gyűjtöttem, célirányosan tudtam keresni. Persze van benne sok szerelem is, mert előfordult, hogy miközben az etióp területről származó szereplőkhöz kutattam, rátaláltam mondjuk egy kongói maszkra, ami nekem formavilágában nagyon passzolt. Vagy vannak például a bikafejes pajzsok, amik majd Idomeneus hadseregét jelenítik meg, és ezekből lesz a labirintus is, amiknek persze a kergetőzés közben számtalan alakja és újabb jelentése lesz. Ezekhez például az eredeti knosszoszi duplabárdos ábrázolást mentettem át.

A sajtótájékoztatón szó volt arról is, hogy a színészek zenélnek is majd az előadásban. Mesélsz erről?

Kovács Márton írja a zenét, aki egy fantasztikus alkotó! Most már harmadjára adatott meg, hogy együtt dolgozzunk, aminek én nagyon örülök. Ő lesz a zenekar vezetője is. Segít minket Wágner Puskás Péter, aki szintén több produkcióban volt már benne, ő is szinte már hazaérkezik a Bábszínházba. Frissen csatlakozott hozzánk Gyulai Csaba, ők ketten lesznek tulajdonképpen az élő zenekar, amit majd egy-egy jelenet erejéig a színészek is kiegészítenek, akik egyébként élőben fognak énekelni.

Nekem az elejétől kezdve alapvetés volt, hogy ez élőzenés produkció legyen. Kivéve magát a Holdbeli csónakost. Ahhoz, hogy neki a Földi dolgokon túlmutató jellege legyen, azt gondolom, hogy ez illeni fog. Felkértünk egy artista fiút, Sean Perest, aki megjeleníti majd a színpadon a Csónakost, illetve egy színész fiút, aki pedig fel fogja mondani a szövegét és felénekli a dalokat. Azt szerettem volna, hogy a gravitációt meghazudtoló, lehetetlenül könnyed dologhoz, ami maga az artista produkció, egy tökéletesre csiszolt és minden ízében pontosra vett zenei kíséret társuljon. Ez persze különböző nehézségeket hordoz magában, hiszen élőben kell kommunikálni egy felvett hanggal. Ezek az interakciók nyilván jóval nehezebbek, de azt hiszem érthető, hogy miért fontos leválasztani azt a stúdió hidegséget erről az élő szövetről, ami meg lélegzik és ott a szemünk előtt kel majd életre.

A színlapon láttam, hogy animáció is lesz.

Igen, ezeket Wunder Judit készíti, a videótechnikai eszközöknek leginkább atmoszféra teremtő hatásuk lesz. Van egy csodálatos mondata a Bolond Istóknak, amikor megpróbálja Pávaszemet jobb kedvre deríteni: Nézd képeket muzsikálok neked a barlang falára. Itt például a Lascaux-i barlang bölényei fognak eltopognak az orrunk előtt. Még az ősművészetnek ez a része is helyet talál ebben a térben. Illetve van egy csodálatos koreográfusunk is, muszáj megemlítenem Szöllősi Andrást, aki utánament a különböző kulturák mozgásrendszerének, és ezeket tökéletesen tudta a népi motívumokkal ötvözni.

Hihetetlenül nagy kihívás elé állítod megint a színészeid. Jól veszik?

Elképesztő energiákkal és odaadással próbálnak. Rengeteg csodás ajánlatot kapok tőlük, amibe jó belekapaszkodni, és velük menni. Maximálisan a segítségemre vannak mindenben. Érezzük mindannyian a vállalás súlyát, így mindenki erőn felül teljesít augusztus 21. óta, akkor kezdtük a próbákat.

Hamarosan bemutató, hogy álltok most?

Szeretném hinni, hogy ott tartunk most, ahol kell. Ebbe vannak jobb éjszakák és kevésbé jó éjszakák a színészeknek és nekem is. Nagyon nagy erőkkel dolgozunk, mert a Weöres szövegek nagyon pontos ritmikára épülnek, hihetetlen tempókra. Ezek nagyon sok gyakorlást igényelnek, főleg ha egy ennyire technikai műfajről beszélünk, mint amilyen a báb. Ki kell kísérletezni, hogy minden megszólalás és minden mozdulat tökéletesen a helyén legyen, és hogy ehhez minden dal és zene a lehető legjobban szervesüljön. Ez a feladatunk a következő napokban.

Október 8-án, kedden lesz a bemutató, napra pontosan 70 évvel korábban tartotta a Budapest Bábszínház első premierjét. Emiatt ennyire hangsúlyos az előadásban a többféle hagyomány megjelenítése?

Számomra fontos volt, hogy sok visszacsatolás legyen benne a gyökereinkre és a tradíciónkra, miközben mertünk új és formabontó dolgokkal is kísérletezni. Természetesen amellett, hogy a mesei rész szép és színes, a kortárs bábesztétikának az a vonulata is megjelenik, mert nem tudok kilépni ez alól, hiszen engem ez érdekel leginkább, amely a mozgató és a báb viszonyát vizsgálja. Hogy a művész hogyan bújik el, vagy, hogy éppen hogy nem akar elbújni a báb mögött, hogy mi az a pillanat, amikor látom a mozgatót is, vagy mikor van az, hogy csak a bábot…

Az a cél, hogy izgalmas kalandozásra hívjuk a gyerekeket, a fiatal felnőtteket és a felnőtteket is, szeretnék olyan dolgokat megmutatni nekik, amiken talán érdemes gondolkodniuk. A kérdések az enyémek, de a nézőé lesz majd minden válasz.

Kiemelt kép: Hoffer Károly (Fotó: Éder Vera)