100 éve született Pilinszky János

100 éve született a Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas Pilinszky János, a XX. század egyik legjelentősebb magyar költője.

Pilinszky János Budapesten, 1921. november 27-én született Baitz Veronika és Pilinszky János gyermekeként. Apja szigorú, kemény elvek mentén nevelte, gyakran kapott verést, olykor nővére helyett is állta a pofonokat, mivel apja eszményei közé nem fért a nők bántalmazása. Mindezek következtében apjára mindig is félelemmel vegyes tisztelettel emlékezett vissza. Tanulmányait a Cukor utcai elemi iskolában kezdte meg 1927-ben, ahol kitűnő tanulói magatartást tanúsított, majd 1931 és 1939 között a budapesti Piarista Gimnázium B osztályának tanulója volt, ahol már főként csak a magyar óra érdekelte, és itt is kezdett el, 1935-től, tizennégy évesen verseket írni. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára iratkozott be, ám fél év után az egyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait, művészettörténeti, magyar, valamint olasz irodalmi és nyelvészeti előadásokat hallgatott. 1944 májusában kapta meg egyetemi végbizonyítványát, de a diploma megszerzésére már nem volt lehetősége: ősszel behívták katonának, és alakulatával rövidesen Ausztriába, majd Németországba került. Harcokban nem vett részt, a háború után egy ENSZ által létesített, amerikai fennhatóságú táborba került. 1945 novemberében tért vissza Budapestre.

Első verse Anyám címmel 1938-ban jelent meg az Élet című katolikus hetilapban, ám ezt követően ritkán publikált. 1942 szeptembere és 1943 áprilisa között az Életben megjelent ismertetéseinek java részét P. J. monogrammal jegyezte. Első verseskötete 1946 májusában jelent meg Trapéz és korlát címmel. A koalíciós években egyaránt tartozott a Válasz és az Újhold köréhez, ez utóbbinál néhány számot szerkesztőként is jegyzett. 1947 novemberétől 1948 február végéig Svájcban és Rómában tartózkodott ösztöndíjasként. A diktatúra éveiben a Szépirodalmi Kiadónál dolgozott külső korrektorként, de 1951-től 1956 júliusáig nem publikálhatott. 1955 októberében polgári házasságot kötött Márkus Annával, azonban egy évvel később elváltak. 1956 decemberétől 1957 októberéig a Magvető Kiadó felelős szerkesztője, majd 1957 novemberétől haláláig az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa volt. 1958 augusztusa és 1974 szeptembere között az itt megjelent írásainak egy része különböző szignókkal jelent meg, de cikkeinek kisebb hányadát szignálás nélkül publikálta.

Második verseskötete, a Harmadnapon csak 1959 szeptemberében jelenhetett meg; az irodalmi nyilvánosságban a hatvanas évek végéig elvétve szerepelt, irodalompolitikai megítélése lassan enyhült. A hatvanas évek elejétől gyakran hívták külföldi szereplésekre (Párizs, Lengyelország, Svájc, Bécs, Jugoszlávia, London, Róma, Belgrád, Gdańsk), idegen nyelvű köteteinek fordítási előmunkálatai is ekkor kezdődtek meg. 1970-ben jelent meg gyűjteményes kötete Nagyvárosi ikonok címmel, ettől kezdve a hazai irodalmi élet egyik legjelentősebb képviselőjeként kezdték számon tartani. 1970 októberében Poignyban, egy nemzetközi konferencián ismerkedett meg Jutta Scherrer német származású, Párizsban élő szlavista tanárnővel, akivel a kapcsolata 1976 elejéig tartott. Új költői korszaka szintén erre az időszakra esik: 1972-ben jelent meg a Szálkák, 1974-ben (négy színdarabbal: Gyerekek és katonák, Síremlék, Urbi et orbi, Élőképek) a Végkifejlet, majd 1976-ban az összegyűjtött és új verseit tartalmazó Kráter. 1976-tól felhagyott a költészettel, egyre inkább a széppróza foglalkoztatta. 1977-ben adta közre „Egy párbeszéd regénye” alcímmel a Beszélgetések Sheryl Suttonnalt, és haláláig dolgozott az Önéletrajzaim munkacímet viselő regényén, amelynek csupán három nagyobb fejezete („novellája”) készült el.

1978-ban ismerkedett meg Párizsban Ingrid Ficheux-vel, akivel 1980 júniusában egyházi esküvőt kötött. Utolsó évei nagy részét Velemben és Székesfehérváron töltötte. 1981. május 27-én, Budapesten hunyt el. Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve. Munkásságát ritkán jutalmazták: első kötetéért 1947-ben kapott Baumgarten-díjat. A következő elismerést, a József Attila-díj első fokozatát huszonhárom évvel később, 1971-ben kapta meg. 1974-ben megválasztották a Bajor Szépművészeti Akadémia levelező tagjának. 1980-ban költői életművéért Kossuth-díjjal tüntették ki. 1962 őszétől volt tagja a Magyar Írószövetségnek. 1997-ben posztumusz Magyar Örökség Díjat kapott, 1999-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választotta.

Kiemelt kép: Pilinszky János (Fotó: Fortepan/Hunyady József)