100 évvel ezelőtt született Fejes Endre, Kossuth- és József Attila-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Fejes Endre Budapesten, 1923. szeptember 15-én született. Négy polgárit végzett, majd szabóinasnak állt, 17 éves korától vasesztergályos-tanuló volt. 1944-ben besorozták, de a hadseregből megszökött, és Budapesten bujkált. 1945 és 1949 között Németországban, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában és Olaszországban munkáskét dolgozott. Megjárta többek között Európa legmélyebb szénbányáit Belgiumban, később a budapesti Bosch-gyárban volt esztergályos. 1951-ben megpróbált disszidálni, emiatt nyolc hónapra Kistarcsára internálták. Azután segédmunkásként, majd esztergályosként dolgozott.

1955-ben kezdett publikálni, elsősorban a budapesti munkáséletet ábrázolta nagy emberismerettel. Az 1958-ban elsőként megjelent A hazudós, valamint az 1966-os Vidám cimborák (1966) című elbeszéléskötetének témája a külvárosban élő, nagyüzemben dolgozó fiatalok sorsa volt, a tudatos élet és az ösztönös vegetálás különös ellentétére hívta fel a figyelmet. Humoros nosztalgiával idézi fel az ifjúság emlékét, az „ezerszer áldott nyolcadik kerület” lakóinak életét, de iróniáival mutatta be azokat is, akik kívül maradtak a társadalom küzdelmein (Vonó Ignác, 1978). Színdarabjaiban (Mocorgó, 1966; Cserepes Margit házassága, 1972) ugyancsak az ösztönösséget bírálta, az 1975—ös Szerelemről bolond éjszakán című művében pedig vallomásos személyességgel idézte fel ifjúságának kalandos élményeit.

Jelenet a Rozsdatemető 2.0-ból (fotó: Várady Nikolett)

Az 1962-ben megjelent Rozsdatemető című regénye óriási sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki, rövid idő alatt több mint 30 nyelvre fordították le. Mindenekelőtt külvárosi és kispolgári hőseinek sorsát akarta vizsgálni és értelmezni, műve így „oknyomozó krónika” lett. Hősei, a Hábetler család tagjai minden tudatos cselekvéstől irtózva – a „történelem peremén” – élnek. A regény története 50 évet ölel fel, a hagyományos nagyregény lassú cselekményét intenzív előadásmód váltotta fel, gyorsan pergő párbeszédek, filmszerű vágások jelzik az események menetét. A regény történetét többször láthatta már a közönség színházban, a legutóbbi adaptáció, a Katona József Színház Rozsdatemető 2.0 című előadásának különlegessége az volt, hogy Tasnádi István továbbgondolta a szereplők sorsát, így az eredetileg 50 évet újabb 50-nel egészítette ki, vagyis a Hábetler család egy évszázadát ismerhettük meg színpadon.

Másik jelentős műve az 1969-ben megjelent Jó estét nyár, jó estét szerelem, amelyből 1972-ben nagy sikerű film, 1977-ben pedig zenés színpadi játék született Presser Gábor zenéjével.

Jelenetkép a Jó estét nyár, jó estét szerelem című filmből (Forrás: Filmmúzeum)

Fejes Endrét 1958-ban SZOT-díjjal, 1963-ban József Attila-díjjal, 1975-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. További elismerései közé tartozik a Fővárosi Tanács művészeti díja (1979), a Nagy Lajos-díj (1992), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993), a Pro Urbe Budapest (1999), a Hazám-díj (2001), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2003), a Prima Primissima díj (2009), valamint a Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2011). 2015. augusztus 25-én bekövetkezett halálát követően, 2018-ban Józsefváros díszpolgárává avatták.

Kiemelt kép: Fejes Endre (Fotó: Tóth István Csaba)