Június 7-én századik alkalommal ül össze Reginald Rose tizenkét fős esküdtszéke az Átrium színpadán, hogy döntést hozzanak egy kamaszfiú bűnössége kapcsán. A jubileumi előadás abból a szempontból is különlegesnek ígérkezik, hogy ezen az estén a nézők maguk is ítéletet hozhatnak, szavazhatnak, bűnös-e a vádlott vagy sem. Az előadást követően pedig egy kisfilmet is vetítenek a darab elmúlt több mint öt és fél évéről.
Reginald Rose egyik legsikeresebb és legismertebb műve, a 12 dühös ember bár a hatvan évvel ezelőtti Amerikában játszódik, mégis erősen reflektál korunkra és hazánkra. Eredetileg tévéjátéknak készült, a színpadi változatot a szerző 1964-ben írta meg, és azóta is töretlen sikerrel játsszák a világ számos színpadán. Az Átriumban több mint öt éve futó előadás Reginald Rose darabjának külsőségeit megtartja, a kommunikációs helyzetek és személyes viszonyok azonban hasonlóságot mutatnak a mai magyar valósággal. Tizenkét embernek kell döntenie egy fiú sorsáról: bűnös vagy nem. Úgy tűnik, minden bizonyíték a kamasz ellen szól, de a tárgyalássorozatot követően a tizenkettőből mégis van egyvalaki, aki a zökkenőmentes döntést megvétózza, mert kétségei támadnak. Az ítélet meghozatalához azonban egyhangú döntésre van szükség.
A jubileumi előadás szünetében és a végén a közönség is véleményt formálhat. Rajtuk a sor, hogy szavazzanak: vajon elítélik vagy felmentik a fiatalt? A nézőket is formálja az előítélet vagy a személyes tapasztalat? Változik-e a közönség véleménye a szünettől az előadás végéig? Most az ő döntésük is számít! A szavazás mellett a közönség egy kisfilmet is láthat az előadást követően, amelyben archív felvételek és a szereplőkkel készült interjúk engednek bepillantást az elmúlt több mint öt év kulisszái mögé.
Kiemelt kép: Gyabronka József a 12 dühös ember című előadásban (Fotó: Mészáros Csaba/Átrium)
