10 karakter a színpadon, akiknek a halála összetörte a szívünket – II. rész

A sorozat első része csak a kezdet volt, ma folytatjuk a felsorolásunkat további öt szívbemarkoló színpadi halállal. Figyelem! A listát továbbra is a saját élményeink alapján állítottuk össze, ezért rendkívül szubjektív, illetve spoilereket tartalmaz az alábbi előadásokból: Hair, Hamlet, Hamilton, Liliom, Rent. 

George Berger – Hair (Roberta)

A Hair egyike volt a legelső musicaleknek, amit életemben láttam. Még szülővárosom teátrumában, a Móricz Zsigmond Színház Nagyszínpadán is volt szerencsém megnézni. Habár a dalokat jobban szeretem eredeti nyelven hallgatni, összességében jó emlékeim vannak erről az előadásról. A filmadaptációt még anyukám mutatta nekem, és azóta is ez a közös filmünk, amit legalább évente megnézünk közösen. És hát, amikor a végső jelenetben felcsendül a Let the Sunshine In, azt nem lehet kibírni könnyek nélkül. Amikor meghallom a dal kezdőakkordját, elszorul a szívem, amikor pedig meglátom a szerencsétlen Bergert, ahogy barátja helyett menetel a Vietnámba tartó repülő felé, kiborulok. Hiába láttam már körülbelül százszor ezt a jelenetet, egyszerűen mindig újdonságként hat rám Berger kétségbeesett arckifejezése és a zseniálisan visszatérő Manchester, England, England motívum. Claude nem ér vissza időben, Berger pedig nem mondhatja el, hogy valaki másnak a helyebén maradt ott a kiképzőtáborban. Berger  végül annak lett az áldozata rendkívül fiatalon, amit a leginkább elítélt.

Ophélia – Hamlet – Harold Pinter Theatre, London (Laura)

Nem nagy titok, hogy a Hamlet különleges helyet foglal el a szívemben: közel tízszer láttam a vígszínházi előadást, emellett pedig az Örkény Színházban is megnéztem az ottani feldolgozást, sőt a Benedict Cumberbatch és a Magyarországon kevéssé ismert Andrew Scott-féle adaptációt is láttam már felvételről. Ahány színész játssza, annyiféle Hamlet létezik a színház-történelemben, és mindig tudnak újat mutatni, meglepetéseket szerezni. Nincs két egyforma Hamlet, mind más és más aspektusból közelíti meg a karakter lelkivilágát: megszületik az őrült, a megfontolt, a gondolkodó és a szerelmes dán királyfi is. Mielőtt Andrew Scott Hamletjét láttam, el nem tudtam képzelni, hogy ez a dráma is lehet egyfajta szerelmi történet. Pedig még interjúkat is néztem a színésszel az előadás kapcsán, amikben elmondta, hogy számára a Hamlet egy romantikus darab. Akkor még úgy gondoltam, átvitt értelemben mondja. Aztán Roberta jóvoltából, aki születésnapom alkalmából az internet mélyéről előkutatta nekem az előadásfelvételt, tanúja lehettem egy, a szerelmében menedéket kereső, majd azt is elvesztő, megtört herceg tragédiájának. Hamlet utolsó mentsvára Ophélia, akit mindenkinél jobban szeret, ám ahhoz, hogy bosszút álljon apja gyilkosán, muszáj vele is elhitetnie, hogy megőrült. Miközben kiabál a lánnyal, hogy menjen apácának, sírva csókolja szerelmét, mert valójában csak az ő vigaszára vágyik. Amikor pedig a dán királyfi visszatér Angliából és meglátja a halott Ophéliát, minden, ami eddig a való világhoz kötötte megsemmisül, és bekövetkezik a megőrülés. Andrew Scott gyötrelemtől teli sírását és üvöltését hallva, ahogy azt kiabálja, hogy „I loved Ophelia!” lehetetlen úgy végignézni a lány halálát, hogy abba ne haljon bele a néző is.

Philip Hamilton – Hamilton – Victoria Palace Theatre, London (Roberta)

„Erről nem volt szó!” – fordult felém Laura könnyes szemmel a Victoria Palace Theatre nézőterén, a Hamilton című musical második felvonása közben. Én csak annyit tudtam felelni elcsukló hangon: „Én nem vagyok jól.” Ilyen hatással volt ránk a címszereplő fia, Philip Hamilton halála. Habár az előadás csúcspontja és végső tragédiája maga Alexander Hamilton halála, a darab még azelőtt is bőven tartogat olyan jeleneteket, ahol garantáltan elérzékenyül a közönség. Én, személy szerint Philip korai halálát tartom a musical azon pontjának, ahonnan minden elindul a lejtőn a végső tragédia felé. A darab Hamilton nézőpontjából követi az amerikai államalapítás és a függetlenségi háború eseményeit. Hamilton személyiségének elemzésébe most nem mennék bele mélyebben – soha nem érnék a végére -, elég annyit tudni, noha a hivatásában nagy tetteket hajtott végre, sok-sok hibás döntést is hozott, főleg a magánéletében. Egy ilyen rossz döntés áldozata lett a fia is. Philip élete első párbajában életét vesztette, amelyet apja becsületének megvédése érdekében vívott George Eackerrel. A végzetes összecsapás könnyen elkerülhető lett volna, hiszen abban az időben jutott Hamilton tudomására, és habár elébe mehetett volna, ő mégis Philip kezébe adta a fegyvereit azzal a tanáccsal, hogy ő ne lőjön az ellenfelére. Eacker viszont lőtt. A rossz döntések törvényszerű tragédiája a legártatlanabb karakter életébe került. Azt hiszem, épp ettől olyan tragikus Philip halála. A legmeghatóbb jelenet azonban még csak ezután következik: Philipnek még maradt annyi ideje, hogy elbúcsúzzon a szüleitől, anyjával felidézi a közös zongoraleckéket, mely kellemes és megnyugtató emlékként él a fiúban. A közös skálázás közben Philip elnémul, Eliza Hamilton szíve pedig darabokra törik. „Én nem vagyok jól.”

Liliom – Liliom – Vígszínház (Laura)

Molnár Ferenc nemcsak regények, hanem színdarabok írásában is mester volt, legismertebb művei közé tartozik a Játék a kastélyban és a Liliom című drámája. A Ferenc József-renddel kitüntetett magyar író színdarabjait Európa szerte, sőt a tengeren túl, Amerikában is játszották, ahol ugyanolyan közönségsikerrel futottak az előadásai, mint itthon. Történetei rendkívül összetettek: látszólag könnyedek, ám mind a karakterek és azok sorsai rendkívül bonyolultak, mégis hétköznapiak és nagyon emberiek. Szerintem a Liliom című darabjának tragédiáját is a karakterek mindennapisága adja, az, hogy amit a színpadon látunk, akár velünk is megtörténhetne. A csirkefogó sorsa már a kezdetektől fogva meg van pecsételve, a halál ott ólálkodik körülötte gonosz szellemként, mégis amikor bekövetkezik a tragédia, visszafogott lélegzettel ülünk a székünkben, és várjuk, hogy ezek után mit hozhat a második felvonás. Én, amikor megnéztem a Vígszínház előadását, már olvastam a drámát, így tudtam, hogy a neheze még csak most jön. Mert ebben a történetben nem az emberi test halála a csapás, hanem a lélek elbukása. Liliom ugyanis kap egy esélyt az angyalok rendőrségétől, hogy vezekeljen földi bűneiért, és tegyen még valami jót a Földön, és akkor a Mennyországba kerülhet, ahol örök békére lelhet. A férfi azonban hiába tér vissza szerelméhez és a már felnőtt lányához, akit ő sosem ismerhetett, újra elköveti legnagyobb bűnét: megüti a kislányt. Liliom pedig jól tudja, hogy innen már nincs visszaút. Megkapta az esélyt a megtisztulásra, ő azonban erre nem volt képes, hiába szerette tiszta szívből Julikát és a lányukat. Az igazi halál, a pokol várja a lelkét, még akkor is, ha „van az, amikor megütnek, és az nem fáj.”

Angel – Rent (Roberta)

Csak úgy, mint Whizzer esetében, a Rent című musicalben Angel halála is az AIDS-generáció társadalmi tragédiáját testesíti meg. Habár a Rentet színpadon nem láttam, csak filmadaptációban, én mégsem akartam kihagyni a listáról, hiszen Angel karaktere alapvetően egy színházi találmány, a Rent pedig a mai Broadway-generáció egyik legfontosabb előadása. A Broadway közösség fiatalabb tagjainak meghatározó élmény volt ez az előadás, némelyeknek ez adta az inspirációt, hogy maguk is színésszé váljanak. A darab a magyar színpadokon, magyar nyelven is bemutatkozott, meglepően jó fordítással, ám hazánkban mégsem lett annyira népszerű, mint például a Hair. A történet egy csapat fiatal művész nélkülözésekkel teli életét mutatja be, akiknek ráadásul a kor szörnyetegével a AIDS-szel is szembe kell néznie. A bohém baráti társaság egyik tagja a transzvesztita dobos Angel. Nehéz helyzete és különcsége ellenére Angel a legpozitívabb és a legvidámabb karakter az előadásban. Örökös jókedvével és szeretetével inspirálja, összetartja barátait és szerelmét, halála pedig olyan megrendítő a fiatal társaság számára, hogy már ők sem tudnak együtt maradni. Ám Angel szavai a halála után is ott visszhangoznak barátai fülében (a neve így nyeri el igazi értelmét). Sőt a haldokló Mimit meg is szólítja: „egy alagútban álltam, elindultam a fény felé, és esküszöm, hogy Angel is ott volt! Beszélt hozzám! Azt mondta, fordulj vissza kislány, és hallgasd meg annak a fiúnak a dalát.” A Rent azt is megtanította nekem, hogy a musicalek hogyan képesek a reprízeken keresztül hatni az érzelmekre: míg Angel és Collins szerelmes dala az Én óvlak majd gondtalan és vidám, addig ugyanennek a dallamnak a repríze a gyászoló Collins-tól szívszorítóvá válik.

Kiemelt kép: Philip Hamilton (Anthony Ramos) utolsó jelenete a Hamilton című musicalben (Fotó: Pinterest)