10 + 1 kérdés: Vilmányi Benett

10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül majd hétről hétre fény, amelyet mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Vilmányi Benett, a Radnóti Színház fiatal színművésze válaszolt nekünk. 

Mi az első színházi élményed?

Ha tágabb értelemben vesszük a színházi élmény fogalmát, azt mondanám, hogy amikor a felvételi harmadrostáján néztem a többieket jelenetezni. Az színház is volt és élmény is.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

A legelső rostán, hosszas várakozás után kerültem sorra. Ahogy beléptem, köszöntem, hogy „jó napot!”, majd fogtam a gitáromat, és előadtam a saját csasztuskámat. Ez a Most múlik pontosan című dal átirata volt, afféle szókimondó Kiss Tibor-kritika. Ez akkor merésznek tűnt, és meg is lepődött a bizottság. Ráadásul Zsámbéki Gábor, aki az osztályfőnököm lett, ekkor nem volt jelen, a második rostán már igen, kérték is újból, de mindent, amit az elsőn előadtam, kihúztam a későbbi repertoáromból.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Az első két évünk nagyon intenzív volt, minden, amit ott tanultunk, az hasznos a pályán. Szerintem, aki ki tud emelni egyet, az csak valami nagyon hangzatos vagy szellemes mondatot akar hallatni.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Nem emlékszem ilyen pontra, ez inkább egy folyamat. Valahol ott és akkor válunk színésszé, amikor egyetemistaként először megyünk ki gyakorlatozni külső színházakba.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

A kisebb bakik nem igazán zökkentenek ki, inkább arra sarkallnak, hogy minél gyorsabban, lehetőleg én oldjam meg a problémát. Ez egy jófajta izgalom. Ami igazán zavar, ha megszólal egy telefon a nézőtéren. De ez is előadásfüggő: a 10 esetében, ami félig-meddig egy narratív cucc, simán belefér, hogy megszólítsam a nézőt. Egy olyan előadásnál viszont, mint például a Gloria, abba nem fér bele. Nem tudom lereagálni, könnyebben kizökkenek.

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

A Roberto Zuccót még az egyetemen mutattuk be, Horváth Csaba rendezte. Ebben volt egy jelenet, amikor nagyon sok sör folyik ki a színpadra. Az egyik tájelőadáson túl nagy lendülettel mentem be, el is estem, és lefejeltem a kolléganő térdét. A közönség jót mulatott ezen, ez rossz érzés volt, mert kiröhögtek és nem velem nevettek. Az a legmegalázóbb, ha kinevetnek.

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

A Kakukkfészek, mert Zsótér Sándor rendezte.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

A Mi és Ők, aminek az ősbemutatója szabadtéren volt, Szentendrén. Többször is jeleztük, hogy rosszabb idő esetén ez az előadás nem fog működni kint a szabadban, de nem engedték, hogy fedett helyre vigyük. A premieren természetesen meg is történt a baj: a szél leszedte a díszletet, sok finom és fontos dolgot nem tudtunk megcsinálni. Nem maga az előadás viselt meg, hanem az, hogy mennyire méltatlan körülmények között kellett játszanunk.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen szeretnél eljátszani?

Nincsen, nem is volt. Ezt már elsőévesként is megkérdezte tőlünk Zsámbéki, de akkor sem tudtam ilyet mondani.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

A Katonában az Ahogy tetsziket Kovács D. Dani rendezésében.

+ 1. Fogsz forgatni a közeljövőben?

Igen, két filmet is forgatok majd. Az egyik egy úgy nevezett „félfilm”– egyelőre nem tudjuk, hogy tévé vagy mozi lesz. A film felét ingyen vagy nagyon kevés pénzért forgatjuk le, és az alapján próbálunk meg pénzt szerezni a második felére. A másikról pedig nem tudom, mennyit mondhatok el, de főszerepem lesz benne.

Kiemelt kép: Vilmányi Benett (Fotó: Born Réka)