10 + 1 kérdés: Dóra Béla

10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül fény hétről hétre, amelyeket mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal az Örkény Színház színművésze, Dóra Béla válaszolt nekünk.

Mi az első színházi élményed?

Az első élményem, mint sokunknak a gimnáziumig vezethető vissza. Osztályprogram gyanánt mentünk színházba, nem tudom hová, és nem is tudom mit néztünk…ez szomorú. De akkor engem jobban lekötött a csibészkedés a barátaimmal, és az, hogy semmit se szeressek, amit kötelező jelleggel kell csinálnom…bár arra élesen emlékszem, hogy a színházaknak, ahogy beülsz a nézőtérre, van egy jellegzetes illata. Az már akkor is tetszett, de még nem tudtam, hogy bőven fogom még ezt szagolgatni.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

A harmadrostán kértek tőlem egy monológot (Karinthy: Magyarázom a bizonyítványom) és ez, mit ad isten, egy olyan monológ volt, amiből egyetlen szót sem tudtam, csak beírtam, hogy meglegyen annyi, amennyinek lennie kellett, és hát persze, hogy ezt kérdezték. Mivel tudtam, hogy miről szól, ezért belecsaptam és a saját szavaimmal elkezdtem mondani. Rettenetes volt, abban a percben mégis meg voltam győződve, hogy sikerült elhitetnem velük, hogy én ezt tudom. Persze ez nagy hiba volt.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Ha szakmai tanácsot kéne említenem, akkor talán arról tudnék beszélni, hogy hogyan is szólaljak meg a saját hangomon. Sok szélsőséges karaktert csináltam az egyetem alatt, de valahogy azt, hogy én, mint Béla mondjak valamit a színpadon, igazán magamból, az elmaradozott. Ebben tudtak segíteni! Egyébként sok szakmai dolgot, technikát tanultunk, de már az nagyon régen volt.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Amikor felvettek, akkor napokig így éreztem. Aztán 5 évig (az egyetem alatt – A szerk.) nem éreztem. Később, amikor szerződést kaptam szinten éreztem egy hétig. Aztán nem. Ezt csak azért mondom így, mert furcsa ellentmondások kavarognak bennem ezt illetően, főleg most egy ilyen vírus idején (után), ami meg van spékelve egy kultúrharccal is.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

Kizökkenteni nem igazán. Koncentrált vagyok eléggé. Ez a sportmúltamból is adódik.

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

A Hamletben én játszom a norvég királyt, Fortinbrast, és a végén norvégul kell elrendeznem a dolgokat. Megtanultam norvégul a szöveget, de állandóan rettegtem attól, hogy egyszer nem fog eszembe jutni. És addig-addig aggódtam, amíg ez be is következett. Hát össze-vissza hadováltam, aminek azért volt annyi nehézsége, hogy míg magyarul tudok improvizálni, norvégul viszont nem igazán.

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

Nincs kifejezetten egy ilyen, minden előadásból, amiben játszom, vagy nézek, van általában egy olyan gondolat vagy mondat, ami meghatározó lehet és tovább lökheti az én utamat valamerre.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

Az Örkényben az Ascher rendezte A mélyben (Éjjeli menedékhely). Ez talán jobban megviselt, mint a többi, de akkoriban nagy veszteség is ért. De összességében, ott az adott pillanatban, kell, hogy lelkileg megérintsen valami. Persze nagyon sokszor van olyan, hogy hiába próbálsz előfacsarni magadból valamit, aznap semmi nem akar kijönni.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Molnár Ferenc: Liliom.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

Az Örkényben az Anyám tyúkját. Van belőle egy másik előadás is, ami az Anyám tyúkja (2.), azt többször is láttam már. (Ez utóbbi előadásban szerepel. – A szerk.) Szeretem hallgatni, ahogy mondják ezeket a verseket, és mindig megdöbbenek, hogy mennyire élő és jelen idejű.

+1. Melyik az az előadás amelyiket a legjobban várod, hogy újra játszhasd a következő évadban?  

Lett volna rá válaszom, hogy ha a vírus előtt kérdezed ezt. Most viszont, így fél év kihagyás után, csak azt tudom mondani, hogy jussunk vissza a színházainkba és játszunk! Ti meg csak nézzetek.

Kiemelt kép: Dóra Béla (Fotó: Örkény Színház)