10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül majd hétről hétre fény, amelyet mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Bercsényi Péter válaszolt nekünk, akit legutóbb a Mi történt Baby Jane-nel?, valamint a Magas (szőke) barna férfi felemás… című előadásokban láthatattunk, továbbá ő kölcsönözte a hangját a Vaják című sorozat egyik szereplőjének, amelyben énekelnie is kellett.

Mi az első színházi élményed?

Magát az előadást nem tudom felidézni, a címét sem tudom, csak azt, hogy a fegyverneki művházban volt, és rajzoltam róla. A rajzon egy királyfi meg egy királylány volt, és egy udvari bolond. Arra viszont emlékszem, hogy őt csak azért rajzoltam le, mert a királylány és a királyfi sima kékben voltak, a bolondhoz meg tudtam használni a színes ceruzáimat, viszont a karakter nem tetszett. Azt hiszem, valójában szívességet tettem neki ezzel.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

Az Ascher-Novák osztályba felvételiztem, ahol, Jordán Tamás vezette épp az aznapi első rostát, és bátorított, hogy lazítsam meg nyugodtan a nyakkendőmet, vegyem le a zakómat, ha úgy jobban érzem magam. El tudom képzelni, mit láthattak rajtam. Én erre kb. a szegycsontom közepéig kibontottam a nyakkendőmet, majd rájöttem, hogy valószínűleg túlzásba vittem, és nagyon bénán visszaigazítottam. De a zakómmal inkább már nem bonyolítottam a dolgot, így majd’ megfőttem a reflektorfényben. Hogy utána mit alakítottam ott, arra nem emlékszem, de nem jutottam tovább.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Hogy a legnagyobb ellenségem saját magam vagyok. Idő volt megfejteni, de már pontosan tudom, mit takar. A jó mesterek “hosszan felszívódó” tanácsokat adnak.

Bercsényi Péter a Kabaré című előadásban (fotó: Éder Vera/Budapest Bábszínház)

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Amikor az egyik Kabaré előadás nyitánya kicsit nehézkesebben ment, és annyira felhergeltem a közönséget, hogy lényegében nyíltszíni tapsot csináltam magamnak. A szerepbe bőven belefért. Nagyon menőnek éreztem magam.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

A Boribon és Annipannit játszottuk épp, és van egy jelenet, ahol Boribon az álomról mesél a cicának. A beszélgetés a pillangóról szóló dalra futott ki, de aznap ez így hangzott: “De buta vagy, Cica! Mi az, hogy akkor nem látsz semmit? Ha becsukod a szemed, akkor láthatod a legszebb álmot! Ami lehet nyuszi, vagy madár, vagy…” Mire felkiáltott egy kisfiú a nézőtérről: “ZOMBIII!’ A szokásosnál nehezebben mentünk tovább…

Bercsényi Péter a Magas (szőke) barna férfi felemás… című előadásban (fotó: Kállai-Tóth Anett/József Attila Színház)

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Egyszer egy szilveszteri műsorban a János, legyen fenn a János-hegyen című nótát énekeltük, és valami érthetetlen oknál fogva ez a közismert szöveg teljesen elszállt. Lányos zavaromban halandzsázni kezdtem, és végül az utolsó soromat a partnernőm elé térdelve, a derekát átölelve valahol a méhe és a hasnyálmirigye közé énekeltem bele. A nyugdíjas nénik-bácsik nagyon furcsán néztek. És ebben a dalban nemsokára le is mentünk közéjük.

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

Egyértelműen a Kabaré a Budapest Bábszínházban. A Konferanszié szerepálmom volt, és nagyon jól működtünk együtt a rendezővel, Alföldi Robival. Sok határt átléptetett velem. Rengeteget tanultam magamról és a szakmánkról.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

A Kabaré is megdolgoztatott, de A félelem megeszi a lelket-ben van egy jelenet, ahol berontok az Emmit játszó Hernádi Jucihoz, és az idegösszeroppanás szélén elmondom neki, hogy meghalt a nővérem, majd meglátván az arab férjét, összeomlok, és kiviharzom a lakásból. Vicces, mégis drámai az egész. Az anyukám halála óta viszont egészen máshonnan jön ez a jelenet. Ráadásul ez volt az utolsó bemutatóm, amit látott. Nem könnyű.

Mihályfi Balázs és Bercsényi Péter A félelem megeszi a lelket című előadásban (fotó: Mészáros Csaba/Átrium)

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Sosem voltam nagy szerepálmodó. Klasszikus darabokban sosem tudtam, milyen karakter vagyok igazán, mindig hagytam, hogy mások lássanak belém ezt-azt. De musicalben van még két szerep, amiből talán nem öregedtem ki. A Legally Blonde Emmettje és a Tootsie Michael Dorseyja nagyon boldoggá tenne.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

Az operaház fantomját a Madách Színházban. A bemutató óta szerettem volna látni, mostanra jutottam el oda, hogy meg is nézhettem. Tanulságos volt. Sok szempontból.

+ 1. Mi vár rád 2020-ban?

Egyelőre nincs túl sok konkrétum. Az biztos, hogy színes lesz. Tovább keresgélek a pályámon és akörül. Remélhetőleg lesz valami, amire végre rá is találok.

Kiemelt kép: Bercsényi Péter (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)