10 + 1 kérdés: Bercsényi Péter

10+1 kérdéses sorozatunkban olyan kulisszatitkokra derül majd hétről hétre fény, amelyet mindig is tudni akartunk a színészekről, de soha nem kérdezte meg még senki. Ezúttal Bercsényi Péter válaszolt nekünk, akit legutóbb a Mi történt Baby Jane-nel?, valamint a Magas (szőke) barna férfi felemás… című előadásokban láthatattunk, továbbá ő kölcsönözte a hangját a Vaják című sorozat egyik szereplőjének, amelyben énekelnie is kellett.

Mi az első színházi élményed?

Magát az előadást nem tudom felidézni, a címét sem tudom, csak azt, hogy a fegyverneki művházban volt, és rajzoltam róla. A rajzon egy királyfi meg egy királylány volt, és egy udvari bolond. Arra viszont emlékszem, hogy őt csak azért rajzoltam le, mert a királylány és a királyfi sima kékben voltak, a bolondhoz meg tudtam használni a színes ceruzáimat, viszont a karakter nem tetszett. Azt hiszem, valójában szívességet tettem neki ezzel.

Mesélj el egy emléket, ami élesen megmaradt a felvételidről!

Az Ascher-Novák osztályba felvételiztem, ahol, Jordán Tamás vezette épp az aznapi első rostát, és bátorított, hogy lazítsam meg nyugodtan a nyakkendőmet, vegyem le a zakómat, ha úgy jobban érzem magam. El tudom képzelni, mit láthattak rajtam. Én erre kb. a szegycsontom közepéig kibontottam a nyakkendőmet, majd rájöttem, hogy valószínűleg túlzásba vittem, és nagyon bénán visszaigazítottam. De a zakómmal inkább már nem bonyolítottam a dolgot, így majd’ megfőttem a reflektorfényben. Hogy utána mit alakítottam ott, arra nem emlékszem, de nem jutottam tovább.

Mi volt a leghasznosabb tanács, amit a mestereidtől kaptál?

Hogy a legnagyobb ellenségem saját magam vagyok. Idő volt megfejteni, de már pontosan tudom, mit takar. A jó mesterek „hosszan felszívódó” tanácsokat adnak.

Mi volt az a pont, amikor először azt érezted, hogy oké, akkor most már színész vagyok?

Amikor az egyik Kabaré előadás nyitánya kicsit nehézkesebben ment, és annyira felhergeltem a közönséget, hogy lényegében nyíltszíni tapsot csináltam magamnak. A szerepbe bőven belefért. Nagyon menőnek éreztem magam.

Volt-e olyan, hogy előadás közben valami nagyon kizökkentett, és ha igen, mi volt az?

A Boribon és Annipannit játszottuk épp, és van egy jelenet, ahol Boribon az álomról mesél a cicának. A beszélgetés a pillangóról szóló dalra futott ki, de aznap ez így hangzott: „De buta vagy, Cica! Mi az, hogy akkor nem látsz semmit? Ha becsukod a szemed, akkor láthatod a legszebb álmot! Ami lehet nyuszi, vagy madár, vagy…” Mire felkiáltott egy kisfiú a nézőtérről: „ZOMBIII!’ A szokásosnál nehezebben mentünk tovább…

Mi volt a legemlékezetesebb bakid előadás közben?

Egyszer egy szilveszteri műsorban a János, legyen fenn a János-hegyen című nótát énekeltük, és valami érthetetlen oknál fogva ez a közismert szöveg teljesen elszállt. Lányos zavaromban halandzsázni kezdtem, és végül az utolsó soromat a partnernőm elé térdelve, a derekát átölelve valahol a méhe és a hasnyálmirigye közé énekeltem bele. A nyugdíjas nénik-bácsik nagyon furcsán néztek. És ebben a dalban nemsokára le is mentünk közéjük.

Melyik volt a legmeghatározóbb előadás számodra eddig, és miért?

Egyértelműen a Kabaré a Budapest Bábszínházban. A Konferanszié szerepálmom volt, és nagyon jól működtünk együtt a rendezővel, Alföldi Robival. Sok határt átléptetett velem. Rengeteget tanultam magamról és a szakmánkról.

Volt olyan előadásod, ami lelkileg megviselt?

A Kabaré is megdolgoztatott, de A félelem megeszi a lelket-ben van egy jelenet, ahol berontok az Emmit játszó Hernádi Jucihoz, és az idegösszeroppanás szélén elmondom neki, hogy meghalt a nővérem, majd meglátván az arab férjét, összeomlok, és kiviharzom a lakásból. Vicces, mégis drámai az egész. Az anyukám halála óta viszont egészen máshonnan jön ez a jelenet. Ráadásul ez volt az utolsó bemutatóm, amit látott. Nem könnyű.

Van olyan darab vagy szerep, amit mindenképpen el szeretnél játszani?

Sosem voltam nagy szerepálmodó. Klasszikus darabokban sosem tudtam, milyen karakter vagyok igazán, mindig hagytam, hogy mások lássanak belém ezt-azt. De musicalben van még két szerep, amiből talán nem öregedtem ki. A Legally Blonde Emmettje és a Tootsie Michael Dorseyja nagyon boldoggá tenne.

Mit láttál legutóbb színházban nézőként?

Az operaház fantomját a Madách Színházban. A bemutató óta szerettem volna látni, mostanra jutottam el oda, hogy meg is nézhettem. Tanulságos volt. Sok szempontból.

+ 1. Mi vár rád 2020-ban?

Egyelőre nincs túl sok konkrétum. Az biztos, hogy színes lesz. Tovább keresgélek a pályámon és akörül. Remélhetőleg lesz valami, amire végre rá is találok.

Kiemelt kép: Bercsényi Péter (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)